Azt hiszem elég kemény fába vágja a fejszéjét az, aki a jelenben véleményét akarja közzétenni a Mayhemről, az egyik legfelkapottabb norvég black metal kultuszról. Véleményt alkotni azonban csak tiszta fejjel, és elfogulatlanul lehet. A műfaj meghatározó arcairól van szó, akiknek a személyes magánéleti dolgaik nem tartoznak igazából a közönségre, és nem szabad lesüllyedni arra a szintre, hogy egymást pocskondiázzák a felek a vélt sérelmeikért. A Mayhem minden egykori és jelenlegi zenésze oszlopos tagja a black metal kultúrának, és ezt nem feltétlenül szeretni kell, de elfogadni mindenképp.

Öntörvényűség - Azt hiszem ez az első dolgok között van, ami eszembe jut, ha a szóbakerül a Mayhem. Nem ismerek mégegy zenekart, akik a lemezeik közötti néhol hatalmas különbségek káosza megőrzi azt az esszenciát, amit a zenekar neve fémjelez.

Nincs két hasonló lemez, nincs két hasonló ciklus. Sokak számára ez nagy érvágás, és a De Mysteriis Dom Sathanas kultlemez óta temetik a bandát, jobb esetben csendben, rosszabb esetben hangoztatva. Nos, a helyzet igen egyszerű: azokról az emberekről van szó, akik éppúgy kivették a részüket a régebbi időszakokból is, mint a mostaniakból, azt is ők teremtették, és ezt is, innentől fogva nem hinném hogy bárkinek beleszólása lenne abba, hogy milyennek kéne lennie a bandának, hogy hogy mikor kellett volna feloszlania. Másrészt nem lenne értelme De Mysteriis kópiákat készíteni, a lemez legendává vált, és így talán még jobban meg is őrzi eredetiségét. Mivel a black metal az intoleranciáról is szól - és az öntörvényűség ekkora mértékben jót is tesz.

Hitelesség - sokaknak a hitelesség fogalma egy zenekaron belül kimerül a true szóban, mintha egy szóval csak úgy jellemezni lehetne egy munka, egy életciklus eredményét. A hitelesség azonban nem csak ebben rejlik, ne felejtsük el, hogy ezek az emberek sokmindent megéltek együtt, tapasztalataik az évek múlásával csak nőttek. Mindenki változik, és ebben nincs pozitív vagy negatív irány - a hitelesség itt találkozik az öntörvényűséggel, hisz nem olyan lemezeket készítettek, amilyet a legtöbben vártak tőlük, hanem olyat, amilyet szerettek volna, amiben benne van a lelkük - ez igazán hitelessé teszi a Mayhemet.

A történet 1983-ban indul, mint tudjuk, a szélsőségesebb metalzenei irányzatot ebben az időben többek között a Venom képviselte, a Mayhem zenekarnév is egy Venom dalból származik. Ennek a korszaknak annyi a jelentősége, hogy az északon egyre több fiatal zenész kezdett e stílus felé orientálódni. Az első nagyobb volumenű lépés azonban 1987-ben következik, mikor is megjelenik az első hivatalos Mayhem EP, a Deathcrush. A zenekar ekkor még éppen csak elkezdi kitaposni azt az ösvényt, amin most jár, érdekesség például, hogy bárhová szívesen elküldték a kazettát, ha cserébe küldtek nekik egy-egy kazettát a friss underground zenekarok demófelvételeivel. Érdekes, hogy a források szerint ekkor még egyáltalán nem használták a köznyelvben a black metal kifejezést, a Mayhem például saját interjúiban is csak a death metal jelzőt használta zenéjére. Az EP 8 tételt tartalmaz, köztük egy intróval, egy Venom átirattal, a Pure Fucking Armageddon című korábbi dallal és egy Outroval. A Silvester Anfang dobpergése után(ami eredetileg egy német zenész, Conrad Schnitzler nevéhez fűződik) a címadó Deathcrush riffjei csendülnek fel, és nem meglepő módon tapasztalhatjuk, hogy valóban elég egyértelműek a kor jegyei, a heavy- és thrash metalos témák, és az ének effektje is igen jellemző módon tükrözi az időszak kedvelt hangzásvilágát. Extrémséget visz bele a mélyebb gtártónus, és a teljesen torzított basszusgitár hangzás, mindezt Maniac eszelős károgása és Manheim dobjátéka egészíti ki. A lemez egyöntetű és extrém, jelentősége nagy, a metal zene történetében új korszakot nyit. Szövegileg még nem jelentkeznek a mondanivalóval rendelkező, elgondolkodtató tételek, a szövegek egyszerűek és gonoszak. Ez azonban csak az első lépés volt...

Az elkövetkező évek megtöltötték a színteret tehetséges és kreatív bandákkal, a black metal fénykorát élte, az egyszerűbb néhányriffes, és a technikásabb zenekarok is teret hódítottak az északi országokban, a lényeg az extémség, a vallásellenesség, esetleg a sátánizmus - a kreativitáson múlott, ki milyen formában adja elő sötét gondolatait, zeneileg nem feltétlenül megszabott kritériumok kovácsolták össze a színteret, ennek ereje pedig a hitelességben rejlett.Norvégiában megalakult az Inner Circle(Belső kör), virágzott a black metal, porig égtek a templomok. Dióhéjban ennyi a regionális változás, a Mayhem esetében azonban többről van szó: új énekesük, Dead(bal oldalon) öngyilkos lett 1991-ben, ezáltal nagy port kavarva az amúgyis hírhedt black metal világban. Dead halála után Necrobutcher elhagyta a zenekart, ami így egyből két fővel csökkent. Nem meglepő, hogy ezek az események törést okoztak akkor a zenekar életében, hisz egy jelentős ciklus bezárulását is jelentették. Az élet viszont ment tovább, miután megemésztették a történteket, felkérték Varg Vikernest, a Burzum személyét, segítse ki őket basszusgitáron. Nem sokkal később levél landolt egy azóta híressé vált magyar énekes postaládájában, amit Norvégiában adtak fel. Az illető Csihar Attila, a feltörekvő Tormentor zenekar énekese levelet kapott a Mayhemtől, egy felkérés az új lemez feléneklésére, avval az indokkal, hogy a Tormentor Anno Domini című lemeze Norvég underground körökben sikeresnek bizonyult, és az elhunyt Dead kedvenc énekesei között szerepelt Attila. Ő maga eleinte hitetlenkedve állt az ajánlat felett, elmondása szerint ugyanis a Tormentorban a Mayhem művésznevet használta, és félt, hogy valaki tréfálkozik csak vele. Ennek ellenére vonatra ült, és érkezésekor nem kellett csalódnia...Elmondása szerint a stúdiómunkák jó hangulatban teltek, sokat kísérleteztek egy nyers és bizarr gitárhangzáson, és eközben ötlötte ki, hogy ne ma Tormentorban megszokott magas, sikítozós hangját használja, hanem mély, dörmögésszerű hangtónusokat visz a lemezbe. A stúdiómunkák végeztével hazatért, már itthon érte a hír, miszerint Euronymous meghalt, vérét Vikernes kése ontotta ki. A botrányok itt érték el tetőfokukat, Euronymous családja meg akarta tiltani a lemez megjelenését, arra hivatkozva, hogy halott fiuk lemezén ne szerepeljen a gyilkosa is. Az ügy el lett tusolva, állítólag a szülők avval a feltétellel elfogadták a megjelenést, hogy Vikernes helyett más játszik a basszusgitáron. Nos, mint gondolhatjuk, ez eléggé valószínűtlen dolog, mindenesetre nem igazán ellenőrizhető - szerencsére. 1994-ben napvilágot látott minden idők egyik legkultikusabb black metal lemeze. Mayhem: De Mysteriis Dom Sathanas. Elsöprő lendülettel, kreatív és egyedi gitéártémák, sötétséggel és misztikummal átitatott szövegek: öt ember munkája, amit örökké méltán képviseli a black metalt.A lemez létrejötte több szempontból is jelentős: gondoljunk csak bele, a sok templomégetéses botrány már épp elég nagy felhajtást okozott, de ez csak a kezdet. A zenekar, akinek az előző énekese öngyilkos lett-de szövegeit őrzi a lemez, akinek két tagja között a lemez megjelenését megelőzően gyilkosság történt, a magyar énekessel, aki talán pályafutása legnagyobb kihívását vállalta a vokál szempontjából, monumentális dolgot tett le az asztalra. A hangzás kitűnő és egyedi, a számok összetétele és szerkezete tökéletesen kaotikus légkört teremtenek, tele misztikummal, amit a szövegek és Attila éneke tesz teljessé, latin szövegrészletekkel, suttogásokkal, sikolyokkal, néhol papi beszéd szerűen, néhol énekelve. A hangszerek jól elkülöníthetően szólnak, és itt csillan meg stúdiófelvételen először Hellhammer dobtudománya a Mayhemben.Hihetetlen ritmikák és zenei megoldások sora, ami az önállóság és az egyediség legjobb példái. Ez a lemez végre túlmutat az olykor már egyhangú néhány riffes, kásás hangzású demókon minden szempontból. Felesleges lenne bármely tételt is kiemelni, a dalok egyenletes minőségűek, a hangulat fokozatosan tetőzik a címadó De Mysteriis Dom Sathanas című szerzeményig, ami kirobbanó erejével megigézi a hallgatót. Jelentősége vitathatatlan, a műfaj egyik alapműve. Hallgatása földöntúli helyre repíti a lelket.

De Mysteriis Dom Sathanas

Euronymous-gitár
Blackthorn-gitár
Vikernes-basszus
Hellhammer-dobok
Attila-vokál