Az első kérdésem a lemezcégekhez kapcsolódik. Ismeretes, hogy több mint két évtizedes fennállásotok alatt sokszor váltottatok egyik cégről a másikra. Most az SPV-nél vagytok, azelőtt pedig a Nuclear Blast adott nektek otthont. A sok váltás azt jelenti, hogy rendre kiábrándítanak benneteket a kiadók?
Nem, nem, egyszerűen csak annyi mindent kell figyelembe vennünk egy ilyen üzleti döntés meghozatalakor…előfordul, hogy csak két lemezre kötünk szerződést, és ha azokat teljesítettük, akkor újrakezdjük a keresgélést.
Igen, de azt várná az ember, hogy ha az a két album jól sikerült, akkor meghosszabbítjátok a szerződést a kiadóval…
Általánosságban véve igen, de sok függ az ajánlattól. Ha közben valaki megkeres egy kedvező ajánlattal, akkor össze kell vetni a kettőt. És ha a régi kiadó nem tud legalább ugyanannyit kínálni, akkor ezt is figyelembe vesszük a döntésnél.
Emlékszem egy nyilatkozatotokra abból az időből, amikor a Nuclear Blast szerződésetek lejárt és az SPV-hez igazoltatok. Valami olyasmi volt, hogy a Nuclear Blast nem úgy bánt veletek, ahogy az egy ilyen nagy múltú banda esetében elvárható lett volna.
Ez így azért nem teljesen igaz…ez úgy hangzik, mintha azt mondanánk, hogy nem néztek fel ránk. Nem, a gond inkább az volt, ahogyan az első NB albummal, a "The Dark Ride"-dal (2000) bántak…mondjuk úgy, hogy két-három, értünk felelős ember meglehetősen nagy marhaságokat csinált. Az hagyján, hogy rosszul bántak vele – nem bántak vele sehogy…és eléggé kisiklott a vonat miattuk. Ez aztán persze nem tett jót a kölcsönös bizalomnak. A második albummal ("Rabbit Don’t Come Easy" - 2003) már minden rendben volt. Ekkor már ment minden a maga útján, de ettől függetlenül az első album nagyon fontos volt…még a kiadó igazgatója is felhívott bennünket, hogy gratuláljon a lemezhez, tehát vele minden rendben volt, de az a két-három ember alaposan kiszúrt velünk. És a bizalom már nem volt meg. Összehasonlításnak meg ott voltak azok az országok ahol például a JVC dolgozott, akik fantasztikus munkát végeztek.
Vagy, legjobb példa: Németországban ott van az MTV és a VIVA, akik csak akkor játsszák a klipedet ha még nem jelent meg a nóta, mert szeretnek exkluzívak lenni. Ez csak egy példa. Na mindegy, a lényeg, hogy elb….ták! Volt egy 60.000 eurós klipünk is, amit az ő hibájukból még csak nem is játszottak ezek a csatornák.
Ezt nevezem pénzkidobásnak!
Ja. Persze, mindenki hibázhat, senki nem tökéletes. Csakhogy a felelős személy, annak tudatában, hogy jól elbarmolt mindent, nem jött ám oda hozzánk, hogy annyit mondjon: bocs, elcsesztük…
Tényleg?
Tényleg. Olyanokat mondott, hogy ha rajta múlna, játszaná a klipet a VIVA, az MTV, a VHI, de nem volt elég jó ahhoz a klip…és a nevezetes klip az "If I Could Fly", az egyik legjobb, amit valaha forgattunk!
Persze valószínűleg ki is rúgták ezt követően, mert bebizonyítottuk, hogy hazudott. Egész véletlenül ismerem az MTV igazgatóját, és telefonon megkérdeztük: „Olie, miért nem nyomjátok a videónkat? Nem elég jó, vagy nem illik az MTV profiljába?” Ő meg: „Milyen videót? Nem kaptunk semmilyen videót…” Volt olyan jó fej, hogy azt mondta: „Ugyan küldjétek már el azt a klipet, hogy megnézzem, mit nem akarok lejátszani, amiért annyira gagyi…” Így hát elküldtük mi magunk a klipet, ami nagyon tetszett neki, és el is kezdték játszani…
Volt egy kis késés, valóban…
Egy kicsi? (nevet) Na szóval, az ilyesmi nem erősítette a kapcsolatunkat.
"Keeper Of The Seven Keys - The Legacy". Lenne egy jó pár kérdés az új albummal kapcsolatban. Miért döntöttetek úgy, hogy egy harmadik „Keeper…” albummal álltok elő?
Többféle okból. Először is, tizenkét éve vagyok a bandában, még a "Master Of The Rings" is velem készült 1994-ben, ami többszörös platinalemez, hétszeres aranylemez lett mindenfelé és mégis, egy csomó ember folyton csak azt hajtogatja: „miért nem csináltok még egy ’Keeper...’ albumot?”…látod, ilyen dilinyósok vannak! (nevet). Kiadsz egy albumot ami pár év alatt dupla annyi példányban fogy mint a ’Keeper...’-ek – most már tíz év elteltével a ’Keeper...’-ek is felzárkóznak az idő miatt – de mégis, tripla platina meg hét arany után folyton csak azt hallgatod, hogy mikor jön már egy újabb ’Keeper...’….(nevet)
Valószínűleg a legtöbbjüket a ’Keeper...’ lemezek vezették be a metal világába…
Az lehet! Mégis olyan ez, mint amikor egy buszt elgázol egy csillagromboló…mert…csak! (mindenki nevet) Még a különösen sikeres "The Time Of The Oath" (1996) album után is mindenhol ebbe a kérdésbe ütköztem (nevet) Pedig a "The Time Of The Oath" sok tekintetben olyan volt, mint egy "Keeper..." album. A koncepció központi alakja Nostradamus volt…
Igen, és a borító is…
Pontosan. De mi megbeszéltük, hogy most baromira nem akarunk újabb ’Keeper...’-t készíteni; akkor meg sem mondhattuk, hogy tulajdonképpen miért is nem. De ma már megmondhatjuk. Nem volt gitáros gárdánk és az sem titok, hogy Roland és Weiki nem igazán jöttek ki egymással. Weiki nem bírta Rolandot, Roland nem bírta Weiki-t…hát mit lehet így csinálni?
Ha nincs meg az összhang a zenekarban, akkor aligha készülhet olyan rendkívüli album, mint a ’Keeper...’
Ahogy mondod. Mindketten hülyék voltak, az a helyzet.
Ebből végülis sejteni lehet, hogy miért pont most jött el az idő…
Több oka is van ennek. Nem csak a gitárosokon múlik. Most van, igaz, két gityós akik jól kijönnek, akik együtt játszogatnak kettesben, mert jól érzik magukat egymás társaságában. Hihetetlen. Tíz éve nem láttam ilyet. De ez van. És van egy másik ok is: amit én személy szerint nemigen szerettem érinteni, az a "Keeper..." album témája. Én nagyon azon a véleményen voltam, hogy Michael Kiske kellene, hogy énekeljen rajta, vagy legalábbis egy részén. De a többiek azt mondták: „Figyelj, Michael Kiske maga mondta, hogy utálja már a Metalt, hát hogy akarod így egy Metal albumon szerepeltetni? Ha ez nem lenne kommersz, akkor semmi!” és valljuk be, ez lett volna sok ember reakciója: egyrészt örülnének, hogy Kiske énekel, másrészt az a tény, hogy ő gyűlöli a metalt, nagyon erőltetetté tenné a dolgot.
De Michael Kiske már annyi albumon vendégszerepelt, hogy számolni sem lehet.
Igen, ez rendben is van, mert egyrészt ő nagy énekes, és baromira nem könnyű úgy énekelni, ahogy ő tud; másrészt, valamiből neki is meg kell élnie. Mindenki tudja, hogy nem mond túl okos dolgokat, de énekelni azt tud, megélni meg muszáj. Tehát, miért is énekel Metal lemezeken? Valószínűleg, mert ő is csak pénzből él, ez meg igazán érthető érv.
Lehet, hogy szereti átélni ezt a fílinget, a régi szép időket, amikor énekelget egy-egy albumon. Ugyanakkor nincs kedve egy egész Metal albumot felénekelni.
Most is csak azt tudom mondani: akármit is mond, akármilyen hülyeségeket, ettől még nem lesz kevésbé jó énekes.
Szóval, azt mondod, hogy számodra nagy kockázat volt, hogy te, Andy Deris énekelsz ezen a lemezen?
A nagy visszatérést jelentő "Master Of The Rings" lemez óta – ebben az időben már nemigen mentek a Michael-lel készült lemezek, az emberek nem fogadták már őt el – mindig akadtak siránkozók. Ez egy maroknyi Michael Kiske rajongó, ami rendben is van; kitartanak amellett, amit szeretnek, ami még mindig él, és ezt én nem tudom befolyásolni. Még a harmadik "Keeper..." album esetében is – hiába egy nagyon jó lemez, dupla CD, "Keeper..." téma, meg minden más hasonlóság – tudom, hogy panaszkodni fognak, már szinte hallom is őket, komolyan. Hallom, hogy „miért nem Michael énekel”, „Kai Hansen-nek kellene gitároznia”…
Megértem, tudom, hogy a "Keeper I" alatt próbáltad ki a nyelves csókot, és a "Keeper II"-vel döntötted ágyba először az asszonyt. Ezeket az emlékeket már nem tudjuk újra megadni neked, érted, ezek már megtörténtek.
Az ilyesmit nem is kell még egyszer visszahozni…
De valaki úgy érezheti, hogy igen. De még ha Michael énekelne is a "The Legacy"-n, még ha Kai gitározna is, akkor sem lehet visszamenni a múltba. Pont. Ezt mindenkinek el kell fogadnia. De most már könnyen beszélhetek, mert felnőtt egy második generációs Helloween rajongótábor, akik a "The Time Of The Oath” meg a "Master Of The Rings" idején smároltak vagy keféltek először, vagy akkor nyúltak a barátnőjük pólója alá vagy bármi…(nevet)
Igen, számukra Andy Deris a kedvenc Helloween frontember.
Valóban.
Rajongóként úgy látom, hogy új életet vittél a bandába.
Muszáj volt. Nemigen tudtam megváltoztatni magamat. Meg hát, már egy sikeres csapatban zenéltem, miért is ne vittem volna őket is magammal. Szükségünk volt rájuk a Helloween-ben. A Helloween akkoriban halott volt. A "Chameleon" (1993) majdnem végzett a bandával.
Örülök, hogy végül nem így történt.
Én is! Ennek ellenére, engem nem zavar, hogy akadnak fanyalgók, megértem őket is – de hát senki nem tudja visszahozni a fiatalságot, én sem tudom.
Sokan követtek téged a Pink Cream 69-ból.
Sokan…
Igen, sokan vannak, akik először ott szerettek meg téged, és így jutottak el a Helloween-hoz….
Mindenképpen.
Meg persze, visszafelé is működik ez…
Hogyne, persze!
Candice Night-tal hogy jött létre az együttműködés?
Volt egy demóm, amit egy barátommal, egy osztrák hölggyel énekeltem. Jó énekes…
A nevét nem árulod el?
De, miért ne…Gabriela-nak hívják. Ugyanúgy énekeltünk, mint a "Light The Universe"-en, én, ő, én, ő, eztán együtt a refrént és a fiúknak ez nagyon bejött. Felmerült az ötlet, megcsináljuk-e. Mivel eleve hosszú albumot terveztünk, gondoltuk, miért ne? Körbekérdeztünk mindenkit, aki bejön nekünk, a Within Temptation-től az Evanescence-ig, aztán Markus megemlítette Candice-t. Egy SPV-s srác szólt, hogy ennél mi sem egyszerűbb, mert ők is náluk vannak. Kapcsolatba léptünk velük, és Candice azt mondta, ha tetszik neki a dal, akkor örömmel elvállalná. Elküldtük neki a számot New York-ba, ő pedig egy héttel később felhívott: „Ez egy baromi jó dal, nagyon szívesen énekelek rajta!”
Ki tervezte az új "Keeper..." album borítóját?
 Egy új srác, a neve Martin Hoisler. Megmondtuk neki, hogy rajzoljon valami klisés mintát a jó és a gonosz harcáról, de ezúttal ne legyen gonosz az a gonosz, és ne legyen jó a jó…tehát hátulról láthatod csak a Keeper-t. Nem tudod, valójában kicsoda…nem lehet bízni benne. Mégis sejtheted, hogy ő a jó fiú. Az ördögnek pedig hosszú szőke haja van, olyan, mint egy transzvesztita, a szó hagyományos értelmében nem is látszik gonosznak. Persze ez a Keeper fantáziavilága, mégis párhuzamos a mi világunkkal. Tudjuk, hogy mese az egész, mégis…ha akarod, lefordíthatod a mi világunkra, és megérkeztél! Úgy gondoltuk, megmutatjuk az érzéseinket, mert már nem bízunk a jóban ezen a világon, a gonoszban pedig soha nem hittünk. De már minden összekavarodott, a jó fiúk azt mondják, „mi vagyunk a jók, mert…” és „ezért viselünk háborút…”. Évekkel később rájössz, hogy a jó fiúk nem is voltak jók, mert az maga már hazugság volt, amiért harcba mentek. Nem tudom, kiben lehet bízni ma, ez egy elcseszett világ.
Az bizony.
Nincs jó és nincs gonosz, már mindkét oldal sáros és semmi nincs a helyén!
Mindenki azt mondja magáról, hogy jó…
Valójában neked kellene tükörbe nézned, és tisztáznod, ki is vagy. De mi itt a nyugati világban, az úgynevezett „szabad világban”, hogyan nézhetünk tükörbe és mondhatjuk, hogy jók vagyunk? Én már ezt nem tudom megtenni. Lehetetlen. Mert mindannyian részese vagyunk a rendszernek, tudod?
Mert nem vagyunk ellene?
Mert nem tudunk fellépni ellene! Ez a baj! Bábok vagyunk. És ha tennél is valamit, ugyan hogyan tennéd? Mint a hetvenes években? Terrorista lennél? Érted, mit akarok mondani? Nem mennél el szavazni? Ugyan!
Azt hiszem, rendesen el vagyunk átkozva…
El, sajnos…ha a politikai oldalt nézzük, az rendesen jelen van az albumban. "The King For 1000 Years"...(nevet)…remélem, nem tiltják be az Egyesült Államokban, amikor kihámozzák, mit jelent…
Akarod, hogy kihúzzam ezt az interjúból?
Nem, ugyan miért? Ki más tenne valamit, ha mi nem? Csak mi, Metal bandák emeljük fel a hangunkat időnként. A múltkor kerek perec megmondtam, mit gondolok. Ezúttal csak egy fantáziavilágot elemezgetünk…a Keeper harcol az emberiségért a gonosz ellen, a korrupció ellen, a kapzsiság ellen…erről szól az egész, a kapzsiságról. Annyira hülye az emberiség…minek nekem Mercedes amikor nincs utca, ahol vezessem, érted? Az emberiség iszonyat hülye és én a része vagyok.
Mindannyian a részei vagyunk.
Tudjuk, hogyan lehetne jobb, de nem tehetünk semmit, mert hogyan tennénk? Legyünk terroristák?
Nemigen jutott nekünk sok választás…
Már nem.
Hogy másról is beszéljünk: mi volt leginkább emlékezetes a mostani stúdiózásban?
 Voltak jó napok, és rossz napok. Öt hét után például sürgősen találkozni akart velünk Stefan [Schwarzmann], hogy megbeszéljünk valamit. Öt hét után előállt azzal, hogy „én ezt nem tudom lejátszani. Túl sok a középrész az ’Occasion Avenue’-ben, a ’Silent Rain’-nel meg ez és ez van…” Nem tudta lejátszani. 192 ütés percenként, eszeveszett gyors, na. A nap végére teljesen elkeseredett, és azzal állt elő, hogy ő kilép a zenekarból.
És ő egy profi dobos…
Teljes mértékben! Irgalmatlan nagy dobos az ilyen Accept-féle témákhoz, de a nagyon gyors témák kikészítik. Itt aztán rájöttünk, hogy nem csak szimpátia alapján kellene dobost választani. Akár egy idiótát is képesek lettünk volna elviselni, csak hozza le a számokat…
Amolyan „gyere ide és játszd le” alapon…
Igen. Ebből aztán tanultunk. Stefan azt kérte, miatta ne adjuk alább. Ha visszavettünk volna a tempóból, le tudta volna játszani, de helyes lenne ez? Szabjunk határokat a Helloween-nek és ne játsszunk speed metalt csak, mert a dobosunk nem bírja? Egyszerűen nem akarta, hogy ő legyen felelős ezért.
Ez nagyon rendes volt tőle.
Nagyon! Ez aztán a könnyek órája lett. Senki nem akarta ezt az elválást. De egy őszinte, egyenes sráccal álltunk szemben, aki azt mondta: „Bocs fiúk, ezt nem tudom megcsinálni, pont.” Na ezt hívják úgy, hogy nagyság. Szóval, ez volt a szomorú oldal…
És mi volt a jó?
Nos, a jó az volt, hogy tudat alatt már ott volt a fejünkben egy másik srác, aki az én stúdiómban dolgozott a korábbi bandájával, a Rawhead Rexx-szel. Egyszer Japánban turnéztunk, amikor az asszony felhívott, és elkezdett áradozni: „Jaj, van egy banda a stúdióban Charlie-val [Bauerfeind], Rawhead Rexx a nevük, és nagyon jó arcok…a dobosuk, Dani pedig valami irgalmatlan jó…” stb., stb. Még a barátaim is rajongtak érte. Amikor visszajöttem Japánból, a banda már nem volt ott, de az összes barátom, meg még a fiam is teljesen odavolt Dani-ért. Dani így, Dani úgy, „kosaraztam Dani-val, és annyira jó fej volt!”, satöbbi, ezt hallgattam! (nevet) Én meg kész voltam. „Mi a halált tud ez a gyerek, hogy mindenki róla beszél? Hagyják már abba!” Aztán másfél évvel ezután én hívtam fel! (nevet) Ő már otthonosan érezte magát, hiszen hat hetet töltött a stúdiómban. És be kellett látnom, a barátaimnak igaza volt, tényleg vicces az arc!
Húha, már csak öt percünk van…
Nyugodtan mondd, hogy túl sokat beszélek…(nevet)
Nem, okés minden! Azt még mondd el, ki játszik még az albumon, kit kell megemlíteni? Azért kérdezem, mert mintha lenne kórus…vagy az csak digitális?
A kórust én programoztam….Logic-kal, nagyon szép lett.
Ki a narrátor a "The King For 1000 Years", az "Ocassion Avenue", stb. számokban?
Az intrókra gondolsz? Azokat én magam vettem fel…
Te? Hú, tényleg?
Úgy értem, én szerkesztettem.
Szóval gépi hang?
A hang egy öregemberé. Egy tenerifei tenisz klubból…
Viccelsz??
Nem. Igazából barátom az illető. 78 éves, teniszezik, egy angol öregúr. Amint leültem vele beszélgetni és megszólalt, azonnal lecsaptam rá. „David! Te kellesz nekem!” (nevet)
Na, nézzünk most két kérdést a hivatalos üzenőfalatokról… Johannes Willborg Svédországból üdvözöl téged…
Hi!
…és azt kérdezi, láthat-e majd titeket Göteborgban, valamint, hogy mi a véleményed Michael Kiske-ről mint énekesről, hallgatod-e manapság az anyagait…
Michael Kiske mindig is nagy énekes volt, és nagyon nehéz leénekelni az anyagait, így aztán mindig odafigyelek rá. A mostani dolgait nemigen hallgatom, mert nem az én ízlésem szerint valók, őszintén szólva. De ettől függetlenül a hangja fantasztikus, és a mai napig félelmetes énekes.
OK. Eric Stanize Brazíliából kérdezi, hogy vajon ezt az albumotokat tartod-e a legjobbnak idáig.
Remélem. Most, jelenleg mindenképp. Ugyanakkor azt is remélem, hogy a jövőben is lesz még ilyen jó anyagunk.
Mit üzensz a világnak?
Fogadjátok szeretettel a Keepert, mert visszatért! (nevet) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
