Interjúnk a Doomsday zenekarral. (2003-05-30)
Hello Doomsday! Először is gratulálni szeretnék: a hozzám most eljuttatott 2001-es albumotok olyan igényes mind a borító, mind a zene és hangzás terén, amire őszintén szólva nem számítottam egy viszonylag kevéssé ismert zenekartól. Mondanátok pár szót az előzményekről azok számára, akik most hallanak először a Doomsday-ről?
Először is üdv mindenkinek, aki bekukkantott ide és ennél az interjúnál ragadt le. Másodszor pedig köszönöm a lelkesedésed, bár, szerintem van benne némi túlzás. A banda története röviden: Alakulás: 1998. 05. 01. egy régi cimborámmal zenélgettem, aztán egy volt osztálytársamat bevettük bőgőzni. Ekkor már Doomsday volt a nevünk és tudtam, hogy ilyen zenét akarok csinálni. Dobost nem találtunk (normálisat), aztán a tagok is repkedtek elfele. A mai felállás úgyvélem végleges: Barna Attila-gitár, Tachu-Basszer, és jómagam: Petheő Attila-gitár, ének. A zenekar kiegészült még egy dobgéppel is, ami a koncertezést tette számunkra lehetővé és nagyon bevált! 1999-ben jelent meg az első demónk Haláltánc címmel, tőlem beszerezhető. 2001-ben adtuk ki a második anyagunkat, ami igaz, hogy 60 min, meg kétméteres borító, de én nem merem albumnak nevezni. 2002-ben adtunk egy rakás sikeres koncertet mindenfelé, kisebb-nagyobb fesztiválok keretein belül. Jelenleg a következő album számait írogatjuk, és itt-ott fellépünk. Ecsegfalvát már nagyon várjuk.
Hol sikerült felvennetek az anyagot? Hogy érzitek, milyen fogadtatásra talált az elmúlt két évben; mennyire sikerült eljuttatnotok a közönséghez a zenekar hírét?
A Soulitude egy házi stúdióben lett feljátszva (pontosabban egy lepukkant fészerben egy kibelezett pannónia és egy rozzant gáztűzhely társaságában). Ehhez képest tényleg nem lett rossz.. A kazit a Hammer is terjesztgeti, de igazából a koncerteken fogy a legjobban. Hogy mennyire lettünk népszerűek? Nem nagyon. Nekünk épp eléggé, de nem hagyjuk abba, ne félj!
Az elmúlt két évben, a lemez kiadása óta milyen fontosabb dolgok történtek Veletek? Mikorra várható a folytatás, milyen elképzeléseitek vannak a következő anyaggal kapcsolatban?
Amint már említettem, jó sok koncertet adtunk. Csak hogy párat említsek: Esztergom (a Dark Clouds és a Watch My Dying mellett), Ecsegfalva, Békéscsaba (szept. 28. Üdv az ottani rockernépnek!), Freeport-Hircus N. feszt., és idén a Night of Doom nevű fantasztikus debreceni bulin. Viva Autumn! A következő anyagunk épp most ölt alakot, ahogy feltűnik a ködben, mint egy magányos gyilkos. Mélységes és fájdalmas lesz, egyúttal kegyetlen is, némi érzékiséggel. A címe (egyenlőre) Negativ lesz, néhány számcím: Orion, Martyr III., Keep Close, Nex.
A lemezen és koncerteken egyaránt dobgép hallható. Miben érzitek ennek hátrányát illetve előnyét? Hogy látjátok, mennyire vannak a dobgéppel kapcsolatban előítéletek a közönség felől?
Épp az előítéletek a hátránya. Nem mondják, de érezzük. Az emberek félnek, hogy szar lesz a buli, de amikor meghallják, megváltozik a véleményük. Előnye hogy pontos, jól szól (bár ez sok mindenen múlik: hangosítás, keverés stb...), és nem pofázik vissza! (He-he!)
Tudtommal élőben kisegítő szintissel dolgoztok, aki más zenekarokban is érdekelt. Mennyiben jelent nehézséget összeegyeztetni a programotokat?
Nem okoz gondot. Árpi (Kisduda Árpád-ő is jó munkásember) a De Facto-ból segít ki minket, nagy szükség is van rá! Egyébként ő is Gyöngyösön lakik, ezért nem gond. Épp tegnap írtunk pár súlyos szintitémát a készülő anyaghoz.
A zenekarral kapcsolatban gyakran előkerül a My Dying Bride neve. Koncerten is adtok elő tőlük feldolgozást (ha jól emlékszem, tavaly Békéscsabán több daluk is előkerült); saját anyagotokon is érezni a hatást. Mit jelent számotokra az ő zenéjük; valóban őket tartjátok legfőbb hatásotoknak? Milyen zenekarokat szoktatok még hallgatni mostanában, kik vannak még hatással a zenétekre? (És mit szóltok, hogy végre nálunk is fellép a MDB?)
Hogy mit jelent? Nem tudom. Annak idején egy sajátos lelkiállapot rabja voltam, amit gyógyítható betegségnek tartanak. Gondolom mindenki sejti miről beszélek. Amikor meghallottam a M.D.B.-tól a Turn loose-t, na akkor az belémvágott. Így lettek a legfőbb hatásunk, igen. De, ott van még a régi Anathema, Paradise Lost-ot szokták még idesorolni, de én azt nem nagyon hallgattam. Ami nagyon bejön még: Katatonia (nagyon fasza az új album), Fear Factory (az Obsolete-ig), Tool, Perfect Circle, Ulver, T.O.T, Type O N., ja és persze kozsó a faszszopó. (ha nem akarod ezt ne írd bele.-he-he- ;). Nagyon jó hogy jönnek a brit srácok. Ott leszünk az első sorban. Majd jól berúgnak és meghúzzák az összes csajt a koncert után..
Hogyan látjátok a stílus mai helyzetét Magyarországon? Zenészként illetve zenehallgatóként mennyire vagytok elégedettek a mai magyar koncerthelyzettel; a nyomtatott illetve az internetes metal magazinokkal?
A stílus fasza, a helyzete szar. Kevesebb sisakmetál kéne, a srácoknak mást is meg kellene hallgatniuk az Ossiánon kívül. Tudom milyen ez, én is ilyen voltam: Iron Maiden és más semmi. Bírom én a heavy metált, csak a tököm tele a sikoltozós 50 éves mesemetál-zenekarokkal (egyébként ez a Hammer műve!). Koncertezni úgy tudunk, ha kullancsmódra ráakaszkodunk egy feltörekvő bandára, vagy megnyerjük a szervezők kegyeit a zenénkel. De ha majd kijön a Negativ... minden más lesz. Ha már tavaly kiadtuk volna, akkor most mi játszanánk a M.D.B. előtt, és nem az Árnyak. Bár a De factoval én is ott lebzselek majd a színpadon, és ez remélem előrébb viszi a Doomsdayt, hiszen pont ez a lényeg. Támogatom mind a nyomtatott, mind pedig az elektronikus fanzineket, Webzineket. A lényeg, hogy a zenekarok életjelet tudjanak adni magukról. Viszont nem bírom az olyan 'zineket, ahol csak benyelik a kazit, aztán írnak róla két sort, amit a kutya nem fog elolvasni, mert be van szúrva másik 800 közé, és a lap kétévente jelenik meg. Mire megjelenik egy kép egy zenekarról, addigra fel is oszlanak. A netes dolgok legalább frissek - viszonylag.
Mennyire működik a hasonló zenekarok közötti összetartás? Ti mely zenekarokat tartjátok figyelemre méltónak a mai magyar metal undergroundban, illetve konkrétan a doom/death vonalban?
Konkrétan az Autumnal kooperálunk, jó a viszony a Dark Clouds-szal is.. Most a De Facto-Garden of Eden pároshoz csatlakozunk egy buli erejéig, majd meglátjuk lesz-e folytatása. Jelenleg folyamatban van a többi tehetséges doom/death csapat felkutatása. Fontos megjegyeznem, hogy csak azokkal tudunk együttműködni, akiknek tetszik a zenéjük, ill. jó baráti kapcsolatba kerülünk. Nem keressük az érdekkapcsolatokat. Szerintem fontos a zenekarok közötti jó viszony, hiszen egyedül mihez kezdenének? Játszhatnak életük végéig a Művházban, meg a gimis bulikon.
Szerintetek milyen szintre lehet jutni ilyen zenével? Úgy veszem észre, hogy a zenekarok egy része itthon szeretne inkább érvényesülni; mások pedig inkább arra törekednek, hogy elérjenek valamilyen szintű külföldi elismertséget. Ti mit tartanátok fontosabbnak a Doomsday számára, milyen céljaitok vannak?
A legfőbb cél (ami szinte már klisé):"minél több emberrel meismertetni a zenénket", bla-bla-bla! A lényeg az, hogy a srácoknak adjunk valamit a zenén keresztül. Érzéseket, ami csak az övék, senki másé. Valahogy úgy, ahogy az én kedvenceim keltettek bennem nagyszerű érzéseket. Jó lenne ha a zenénken keresztül meg tudnánk szabadítani az embereket a kételyeiktől, és egyéb hátrányos dolgoktól. Nem akarom a gondolataimat ráerőszakolni senkire, nem kell hogy mindenki úgy érezze magát ahogy én. Mindenki törődjön önmagával, úgyértem fordítson több figyelmet önmagára. Nem tudom hova lehet fokozni a népszerűséget, de azt sem, hogy egyáltalán érdemes-e. Egy doom metal banda sohasem fog akkora prioritást élvezni, mint egy heavy metal horda. Úgyhogy gyerekek mindenki fegyverbe, sisakot föl, nyomjatok heavy metalt, és népszerűek lesztek mint Mátyás király és még különben sincs elég belőletek! Mellesleg nagyon örülnénk a hazai elismerésnek (de persze a külföldi tőke sem jönne rosszul, ehe-ehe, höh-höh! Csinálnék egy filmstúdiót és csak metálklippeket forgatnék, csinálnék egy metáltévét és azon sem az Avril Laviny menne... Meg én csinálnám a legnagyobb dooooomfeszteket. Vannak itt ötletek, nem kell félni.)
Szövegeitek egy része magyarul, másik része angolul íródott. Ennek mi az oka?
Mikor milyen kedvem van. meg ihlet kérdése is. Szeretem az angol nyelvet (az angol nyelv használata nem egyenlő Amerika-- majmolással!), mert rövidebbek a szavak, többet el lehet mondani egy sorban, mint magyarul. Küföldre meg nem árt, ha értik. Úgyis má' eu van, vagy mi a szösz. A magyar viszont azért jó, mert itthon is értik a srácok, hogy miről is beszélek. Mo.-on az összes "menő" banda magyarul énekel. Ez az itthoni népszerűség elengedhetetlen (de szép hosszú) hozzávalója.
Nagyon tetszenek egyébként a szövegek. Úgy érzem elég személyesek; és kiábrándult, szomorú gondolatokat tartalmaznak. Mégis megkérdezném: számotokra miről szólnak a dalok? Valóban ennyire kilátástalannak látjátok az életet?
Valóban, a szövegek elég személyesek. Nem is akarom őket magyarázni. Mindenki vegye ki belőle azt ami az övé. Mondtam: nem kell hogy mindenki az én szememmel lássa a világot; különben sem tesz jót egy fiatal számára, ha korán kiábrándul az életből.. Az hogy én hogy látom az életet, az én dolgom. Ilyen tekintetben a dalszövegek veszélyesek is lehetnek - és itt nem csak az enyéimre gondolok. Jól meg kell gondolni, hogy mit teszünk a magunkévá, mikor meghallgatunk egy szöveget. Attól, hogy jó a zene, még nem biztos hogy az "utca nevel", meg "nem vigyáznak ránk". A zenét a szívvel, a szöveget az ésszel kell hallgatni.
Hogyan ideális az ilyen jellegű szövegek megírása? És a dalaitok hogyan születnek?
A dalokat és a szövegeket én írom. A többiek is hoznak témát, mikor hogy. A szövegek meg csak jönnek, nem szoktam erőlködni. Ha nem megy, nem írok. Csak az bosszantott egy időben, hogy sokáig nem ment. Már kezdtem azt hinni hogy kiégtem, és komolyan félni kezdtem: mi lesz velem? Úgy érzem ebből kezdek kilábalni, és segítenek a többiek is.
Egy-két személyesebb kérdés: A magánéletben mivel foglalkoztok? A zenélés, a zenekar ügyei milyen mértékben kötik le mindennapjaitokat? Számotokra mit jelent, milyen pluszt ad az, hogy zenéltek?
A zenélés az életem 1/3-át leköti és ennek örülök. Mellette tanulok, dolgozok, ahogy jön. Most épp Pesten tanulok mindenféle számteches dolgot. Barni - a gitáros - dolgozik, családja van (de nem nős -hajrá csajok!) Most műtötték sérvre - megerőltette az altestét (he-he), de már jól van. Sajnos nincs annyi ideje gitározni mint nekem. Tachu - a basszeros - szintén melós, egyedül él, neki van ideje gyakorolni. Mindannyian nagyon szeretünk zenélni, ez a fő szál ami összeköt minket. A koncerteket szeretjük a legjobban, főleg mikor a buli végén nem akarnak elengedni minket. Az tényleg jó érzés, olyankor érezzük hogy megéri-már ennyiért is.
És ti hogyan 'fertőződtetek meg', hogyan kerültetek kapcsolatba a metal zenével? Mik voltak azok a nagy koncertélmények, illetve lemezek; amiknek hatására a stílus rajongóivá váltatok?
Személy szerint Beatlest és Modern Talkingot hallgattam hat éves koromig. Aztán elköltöztünk Egerből (merthogy egri külyök vagyok) Hatvanba, ott aztán nem sok kellett az intézethez (hogy javító, vagy elme, az mindegy volt). Bátyám beszerzett egy kazit a Nuclear Assaulttól, a Survive-ot. Na az volt az első harapás. Azóta fertőző vagyok és veszélyes - ez vicc volt. Aztán jött az Iron Maiden, Megadeth, F. Factory, és még sokan mások. Egyszer el akartunk menni bátyámmal egy Ossián koncertre Hatvanban, de a megboldogult apánk nem engedett el minket. Meg is fogadtuk, hogy attól kezdve rosszak leszünk. Ment is a bolti lopás meg a borozás tizenévesen, hála a jó Pokolgép meg Ossián szövegeknek.
Nemrégiben koncerteztetek Debrecenben; ha jól tudom, most játszottatok elsőként városunkban. Milyen benyomásaitok voltak a buliról?
Óóó! Hát az nagyon fasza buli volt, kár hogy izgultunk, meg hogy nem hallottunk semmit a színpadon, ennek ellenére bejött a koncert. Az Autumnék nagyon kerályul nyomják, nekünk is kéne egy ilyen frankó dobos. Ha tudsz valakit, szólj! Jól túrták a M.D.B.-okat is (kár hogy a Raven...-ből kimaradt a zongora). Meg is dumáltuk a srácokkal, hogy csinálunk egy M.D.B. feldolgozás bulit.
És nálatok, Gyöngyösön milyen a metal élet?
Micsoda? Milyen metál élet? Errefelé nincs ilyesmi. Az már kihalt. Bezárt az összes jó hely, mert sok volt a feljelentés (Mari néni nem tud aludni...).Van egy rokkocsma, abban egy zenegép, abban pedig sok Bikini, meg Edda, meg P mobil, ja, meg van egy feldolgozászenekar, akik Bikinit, meg Eddát, meg P mobilt játszanak.
Mit tanácsoltok, hova látogasson el mostanában, aki egy jó kis erőteljes doom/death koncertet szeretne látni; azaz: hol lehet veletek élőben találkozni a közeljövőben?
Legközelebb 06.07-én lépünk fel a Voodooban. Aztán Ecsegfalva, 07..18-19, ha nem jön közbe egyéb buli. De ha mégis, majd szólok.
Köszi szépen az interjút. Az utolsó szó jogán még üzenhettek valamit a MetalNews olvasóinak...
az olvasóknak pedig üzenem, hogy ha egy mód van rá, mindenképp jöjjetek el egy Doomsday koncertre. Egy próbát megér. Addigis: !!!SEX&SÖR!!!(.Y.)!!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
