• Doom • - G-Portál

Könnyed interjú az Angel of Retribution lemezzel a Priest-be visszatért Rob Halford-dal mindenféléről. (Nem a lemezről, azt hallgatni kell!:))

Mi a helyzet nálatok?

Kint van az Angel of Retribution és február 13-tól turnézunk a világ körül amíg csak a lehető legtöbb metal arccal nem találkoztunk. Ez felemészti az egész évet és a jövő év egy részét is. Ha a Priest turnézik, az egy évnél nem lehet kevesebb!

Mi a legkedvesebb elfoglaltságod jelenleg?

Nagy könyvmoly vagyok. A turnébuszon mindenfélét összeolvasok. Meglehetősen széles érdeklődésem van az olvasásban, bármit elolvasok, ami megfog. Aztán persze moziba is járok, ha van rá lehetőségem.

Miért ott laksz, ahol?

Szerencsés vagyok, mert rengeteg lehetőségem volt utazgatni a világban, és britként könnyen megértem azokat a világokat. Amszterdamot sok minden miatt szeretem. Jó ott lötyögni, ráadásul nagyon emberi is, mert hihetetlen mértékben liberális gondolkodásúak ott az emberek. Szerintem ezért vonz annyi embert, főként a zeneipar figuráit. És ki ne lötyögne szívesen Dél-Kaliforniában? Szuper hely. Élvezem az amerikai életformát, noha másként gondolkozom sok mindenben, vegyük például a kormányt. De jó, ha ezek a dolgok nem nyernek nagy teret az életedben.

Mondj egy olyan művészeti alkotást, amely szerinted megváltoztathatja egy ember életét.

Festészetből mondanék: Van Gogh munkáját imádom. Annyira kirobbanóak, annyira érzelemdúsak a művei. Ahányszor csak Amszterdamban járok, elmegyek a Van Gogh Múzeumba, nézegetem a képeit, elgondolkodom rajtuk. Benne megvan az a képesség, hogy mindenkit meg tud érinteni.

Melyik volt a legemlékezetesebb koncert az életedben, és miért?

Azt hiszem, ehhez vissza kell nyúlnom a hetvenes évek idejére, amikor ellátogattam az Isle of Whyte fesztiválra, ahol Jimi Hendrix és a the Who is fellépett. Több ezer emberrel együtt sátraztunk ott, és együtt éltük meg a fesztivál légkörét. Láttam Hendrixet aki egy isten, tényleg, a rock’n’roll világában. Nagyon emlékezetes három nap volt, és természetesen nagymértékben hozzájárult a zenei karrierem folytatásához. Akkor még nem voltam hivatásos zenész.

Mit említenél a karriered csúcsaként és mélypontjaként?

Azt hiszem, csúcsokról akkor beszélhetünk, amikor siker és elismertség tekintetében előre lépsz. Persze amikor a zenédben nagyot lépsz előre, az leginkább kemény és elszánt munka. Nem csak a zenéd fizikai bemutatása, hanem a koncentráció, amivel odafigyelsz rá és megpróbálod a legtöbbet kihozni magadból. Minden, ami ezt az intenzitást körülveszi, életbevágó egy zenész számára. Talán a csúcs az, amikor ezt a nagy lépést először eléred, amikor először lesz az albumod aranylemez vagy platina. De minden bulit az a reakció határoz meg számomra, amit a közönségből kiválthatsz az előadásoddal. Nem hiszem, komolyan, hogy valaha volt igazi mélypontom. Úgy élem meg, hogy minden küzdelemmel eltöltött pillanat a fejlődés része. Szerintem szembe kell nézni ezekkel a mélypontokkal, és erővé kell alakítani őket.

Mi volt legkicsinyesebb dolog, amit valaha mondtak neked buli alatt, előtt vagy után?

Talán, ha megállapították, hogy nem úgy játszottál, ahogy elvárták. A zenében körül vagy véve kritikusokkal, és ha esetenként csak úgy odavetnek neked egy megjegyzést, amit indokolatlannak érzel, vagy látod, hogy valamiféle rosszindulat vagy féltékenység szülte őket, akkor egyszerűen csak lerázod őket magadról.

Mi az, amiről senkinek nem lenne szabad beszélnie?

Azt hiszem, máig él bizonyos helyeken az a vélemény, hogy a heavy metalnak nincs helye a rock’n’roll-ban. A heavy metal bizonyos értelemben mindig is hátrányos helyzetben volt. Manapság már nem is annyira, de még mindig ott van az emberekben, akik megpróbálják félreállítani, minőségtelennek bélyegezni, és ezzel hevesen nem értek egyet.

Mely tulajdonságokat szeretsz, illetve nem szeretsz magadban?

Szeretem, hogy hinni tudok mindenben, amibe belemélyedek. Soha nem tántorítottak el, nem vették el a kedvemet semmitől, amit csináltam. Amit nem szeretek magamban, az talán az, hogy nem tudom könnyen elfogadni, ha nem tudok mindig mindent megcsinálni, amit szeretnék – és ez elkeserít. Az embernek tudnia kellene kompromisszumot kötni, elfogadni ezeket a dolgokat.

Mi az a tanács, amit meg kellett volna fogadnod, de nem tetted?

Lassíts, és vedd lazábban a dolgokat.

Mi késztetne arra, hogy kirúgj valakit a bandádból? Tettél már ilyet?

Az a legfontosabb, hogy benned legyen a szenvedély. Ha nem vagy 1000 százalékig benne abban amit csinálsz, ha nincs benne a szíved, akkor nincs helyed a bandában. Zenészként egy őszinte valóságban élsz, és itt szükséges, hogy mindenki más is ugyanúgy dolgozzon, mint te: valósnak, meggyőzőnek kell lennünk.

Mi jut eszedbe Kanadáról?

Szeretem Kanadát. Tapasztalatom szerint, Torontóban vagy Vancouverben annyira könnyen kijönnek egymással a britek és a kanadaiak, hogy nagyon kellemes élmény nekünk ott lenni. A Judas Priest és Kanada nagy barátok. És ez ismét csak egy olyan hely, ahol az életben is átörökítik a szép eszméket az életről és a szabadságról.

Van számodra fontos napi rituáléd?

A reggeli teám, amint felébredek. Ha nem kapok teát, elég morcos tudok lenni amíg nem töltekezhetek fel eléggé ebből a nemes italból.

Mi a véleményed az internetes – és egyéb – kalózkodásról?

Szerintem sokat kell még tanulni ezzel kapcsolatban, biztosan van egy olyan megoldás, hogy mindannyian hasznot húzhassunk ebből a hihetetlen technológiából. Nyilvánvalóan vannak emberek, akiknek semmi problémájuk azzal, hogy letöltsék a dolgokat mindenféle kompenzáció nélkül. De mindannyiunknak vannak kifizetésre váró számláink, így amit a zenészektől elvesznek, arra nekünk szükségünk lenne, hogy folytathassuk, amit csinálunk. Úgy ítélem meg, hogy az utóbbi időben már elindult valamiféle rendszer, amiben mindenki jól járhat.

Mi volt a legemlékezetesebb állásod?

Egészen őszintén: nem nagyon volt nekem olyan. Csak szenvedtem mindenféle munkákkal, ami nem a zenélésről szólt. A középiskola után egy ideig színházban dolgoztam, ami azért volt jó, mert jobban beleláthattam a színpadi előadások hogyanjába. Ez sokat segített és lendített rajtam.

Mivel kényezteted magad?

Jó kajákkal. Nem vagyok anyagias ember még véletlenül sem. Az alapvető szükségleteim megvannak, a megfelelő mennyiségű – nagyrész fekete – szerkó ott lóg a szekrényemben. Elég egyszerű fickó vagyok. A Priest összes tagja munkásosztályból származik, szóval nemigen van igényünk szuper járgányokra meg üdülésekre. Bármilyen kikapcsolódási lehetőség megteszi.

Ha nem zenész lennél, akkor….?

Akkor is a szórakoztatóiparban dolgoznék, valamilyen formában, producerként vagy zeneszerzőként. Túlságosan kötődöm ehhez. Ezen kívül semmi nem vonz igazán. Ez az, ami velem született.

Mitől félsz leginkább?

Nem igazán félek semmitől, mert én vagyok a Metal Isten.

Mi az, amitől leginkább begerjedsz?

Ezt ugye nem szexuális értelemben kérdezed? Azt hiszem, ha tudatlansággal, szenteskedéssel és bármiféle intoleranciával találkozom, én vagyok az első, aki felemeli a szavát és vitát kezdeményez.

Mi volt a legfurcsább rajongói találkozásod?

Amikor a bandával turnéztunk és zuhanyozás közben elém állt egy fickó, azzal, hogy: „Hé, Rob, isteni volt ez a buli! Az egész világot átutaztam érted, te vagy a legjobb!” Ott álltam a zuhanyzóban, döbbenten hallgattam, ahogy dicsőítenek, aztán az illető átnyújtott nekem néhány CD-t, hogy írjam alá. Szó szerint azt mondtam neki, hogy menjen a picsába. Nem igazán van kedved aláfirkálni semmit, amikor vizes vagy és tetőtől talpig szappanhab borít. És mindez egy olyan helyen, ahol igazán azt gondolnád, hogy egy kicsit nyugodtan lazíthatsz a buli után.

Ki lenne az ideális vacsoravendég a számodra – akár élő, akár holt – és mit szolgálnál fel neki?

Olyasvalaki, mint John Lennon, aki mindig is nagy hatással volt rám. Ő nem csak egy ragyogó író és előadó volt, de mint békeharcos is óriási dolgot vitt véghez.

Anyukád szívesebben vette volna, ha valami más lesz belőled?

Anyámtól különösen nagy támogatást kaptam mindig is. Szerintem minden anya boldognak szeretné látni a gyerekét, azt szeretnék, ha a gyerekük megtalálná azt a munkát, ami örömet és elégedettséget ad neki.

Ha lenne lehetőséged választani, hogyan szeretnél meghalni?

Gyorsan és fájdalommentesen. Nem félek a haláltól, de nem hiszem, hogy bármelyikünk önként választaná a szenvedést.