Meglehetősen sokat kísérletezgettetek az utóbbi években. Úgy érzed, mostanra eltaláltátok a helyes receptet?
Nem hiszem, hogy egy banda életében valaha lehet ilyesmiről beszélni. Mindig arról szól a dolog, hogy írjátok a dalokat, feszítitek a korlátaitokat. Amint olyasmit érzel, hogy megérkeztél, jobb, ha abbahagyod (nevet). A mi receptünk most az, hogy kifejezhessük önmagunkat, kreatívak lehessünk a banda világán belül.
A zenétek most jóval melodikusabb, mint régebben.
Igen, hát ez így van jól. Számomra az extrém zene fogalma nem zárja ki a dallamosságot, szóval mi most azon vagyunk, hogy a zenénk egyszerre dallamos és agresszív legyen.
Úgy tűnik, mintha egy kicsit megihletne benneteket…mondjuk, az Iron Maiden?
Tagadhatatlan. Végülis az egyik első banda volt, akiket megismertünk. De a többi is inspirált bennünket őszintén szólva, meg a saját korábbi zenénk is. Ez már vagy a tizenegyedik albumunk, és persze, hogy az anyag egy részén visszaköszönnek a saját régebbi szerzeményeink, a hatásaink, régi és új metal bandák. Mondhatni, minden.
Ez talán Sami hatása?
Nem kifejezetten. Már akkor is ebbe az irányba haladtunk, amikor ő még nem volt a zenekarban. De az biztos, hogy ha bizarr harmóniákra meg különleges építkezésre van szükség, akkor ő a mi emberünk.
Ha az Enemy of God-ot és a Violent Revolution-t nézzük, mi szerinted a legnagyobb különbség a két lemez között?
Szerintem ezt az embereknek kell kitalálniuk maguknak. Az Enemy of God véleményem szerint közvetlenebb, kicsit brutálisabb, míg a Violent Revolution talán összeszedettebb, de ezt így nehéz kapásból kifejteni. A hangzás is más. Négy helyett már csak két gitárt használtunk. Sokkal inkább felkészültünk, ráadásul egy hosszú turné is megtámogatott, így feszesebb az egész csapat – azt hiszem, ez a különbség. Meg persze az, hogy ez egy másik album, teljesen más dalokkal (nevet)”.
Miért kellett ennyi idő, amíg megszületett a Violent Revolution utódja?
Sokat turnéztunk, és nem akartunk a turnébuszból egyenesen a stúdióba fejest ugrani. Időre volt szükségünk, míg újra felbuzog bennünk a tettvágy, így egy ideig csak éltük az életünket. Kicsit kikapcsolódtunk a zenei életből, mielőtt újra próbálni kezdtünk. Nem jön az ihlet, ha egész nap a turnébuszban görnyedsz, az nem a valós világ. Csak a valódi élet adhat neked ösztönzést, minden más hamis.
 Ismét Andy Sneap producert választottátok, ennek mi az oka?
Ennek csak egy oka van, mégpedig az, hogy nekünk ő a legjobb, és ő már a banda barátja. Andy egy ős metalos aki vágja, hogy egy bandának hogyan kell szólnia.
Van valami politikai üzenet a dalszövegekben? Mintha szeptember 11. is visszaköszönne…
Persze, de nincs konkrét üzenet. Csak egy nézőpont, a saját látószögünk. Semmiféle üzenet. Nem próbálom meg az embereket rábírni, hogy úgy gondolkozzanak, mint én, és eszemben sincs megmondani nekik, hogy mit gondoljanak. De igazad van, a témákban valóban felbukkan szeptember 11. és a többoldalú terrorizmus. Nem csak a terroristának kikiáltott terroristák, hanem azok is, akik megtámadnak másokat teljesen ok nélkül. Ilyesmikről van szó a szövegekben. Semmiféle üzenetet vagy nézőpontot nem akarok rákényszeríteni az emberekre.
Sok zenészt hallottam panaszkodni, hogy túl sok kiadó van, és túl sok album jelenik meg. Te erről mit gondolsz?
A minőség a kulcsszó. A zene erről szól, mindig is erről szólt. Arról, hogy valami jobbat csinálsz, mint ami más kiadóknál megjelenik. Persze ha túl sok banda van, és túl sok kiadó választja a mennyiséget a minőség helyett, akkor az nem jó, de ha ki akarsz ebből törni, azt megint csak a zenén keresztül lehet. Én nem fogok panaszkodni, hogy mennyi lemez jelenik meg mennyi kiadónál. Mi már megtaláltuk ebből a kiutat. Mindig felette kell, hogy állj a sok ócskaságnak ami megjelenik, muszáj, hogy jobb zenével állj elő. De az jó, hogy a bandák kapnak esélyt, és, hogy sok album jelenik meg. Talán 2000 új album között, ha van egy értékes. Mondjuk a kérdés mindig fennáll, hogy minek kiadni a maradék 1999-et.
Nemrég részt vettél egy gyerekprogramban. Ez miről szólt?
A lemezcégünk kért meg rá. Nagyon jó alkalom volt látni, hogy a kissrácok mennyire nyitottak és mennyire érdekli őket, amit csinálunk; semmi előítéletük nem volt. Nyitottak voltak, láttuk, hogy csöppennek bele ebbe az egészbe, és nekünk ez egy nagyon jó élmény volt. Aznap talán nem is egy metal arc születésének voltunk szemtanúi (nevet).
Hogyan választjátok ki, mit játsszatok a színpadon? Próbáljátok esetleg egyenlően elosztani a régi és az új anyagot?
Nem, nem. Csak lemegyünk próbálni, és megnézzük, mi szól jól, melyik lenne a legjobb élőben. Mindig van különbség egy lemez és egy koncert között, de ezen az albumon próbáltunk olyan dalokat készíteni, amelyek koncerten is ütnek. A következő turnén több mint másfél órát játszunk majd, tehát lesz időnk minden albumon végigmenni, legalább egy számot mindegyikről lezúzni. A válogatás egyre nehezebb lesz idővel, ahogy gyűlnek a nóták, de persze mindig van néhány dal, amit nem lehet kihagyni.
Régen, ha a német thrash metal színtérről volt szó, akkor az azt jelentette, hogy: Kreator, Sodom, Destruction és a Tankard, és nálam ez ma sem sokat változott. Van ötleted, miért van ez így?
Van egy pár remek német banda akik extrém zenét játszanak, de szerintem az általad említett négy bandának ma már nem sok köze van egymáshoz. Másfelé vezetett az útjuk. Ez ilyen műfaji meghatározás dolog; a thrash metalt játszó bandákat ma már gyakran elkönyvelik metalcore-nak vagy mit tudom én, minek. Remek bandák vannak, csak ma már más fiókba tették őket.
Lassan kezdődik az európai turné. Erről mondanál valamit, illetve arról, hogy utána mik a terveitek?
A turné utánra egyelőre nincsenek terveink. Leköt minket, hogy túléljük a turnét. Az is épp elég kemény kihívás lesz…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
