SZENVEDÉS

(Suffering)

 

 

Szenvedek az első hajnali napsugártól,

Mely végelveszett arcomat próbálja érinteni.

Szenvedek a csóktól,

Amely vadul harapja szét sohasem látott számat.

Szenvedek a holnaptól,

Hogy újra porrá zúzzák szét életemben nem érzékelt testemet.

Egy madárhang kúszik be a szürkületbe.

Milyen éles és nyitott.

 

Hajnalban sírtam a tükör elott,

És megijedtem, hisz egy szorongó megtört arc,

Bámult rám a szürke üveglapból.

Lomhán kullogtak a percek,

Ahogy a szoba sarkában felfedeztem valódi énemet.

Megőrülök a villámlástól,

Ami megpróbálja széttépni,

Örökre elrabolt lelkemet.

 

Az öregemberhez fordulok,

Úgy érzem, pillantásomtól szertefoszlik sosem látott álma.

Kérdezem a múlt hangjairól.

A jós üveggömbbe néz.

Hadd játsszak az őrülettel,

Csak egy percig.

 

Szenvedek az akasztott lány nevetésétol,

Testem szegek fogják össze széteséstől.

Szenvedek mert undorító vagy.

Utálom, ahogy lágy hangod megérint.

Szenvedek, mert hínárszálak lehúznak a mélybe.