• Doom • - G-Portál

Nem tudom volt-e már veletek, hogy mesélni támad kedvetek. Eszetekbe jutott egy régi történet, melyet évekkel ezelőtt hallottatok; s kedvetek támadt elmondani. Nos, most velem ez a helyzet.
Jó pár évvel ezelőtt alkalmam nyílt elbeszélgetni egy öregemberrel. A korát nem tudtam megbecsülni, de az biztos, hogy túl volt már a nyolcvanon is. Bár arca kortalannak tűnt, én mégis így éreztem. Miért? Nos, ez akkor még nem tudatosult bennem, ma már azonban igen. A szemei árulták el valós korát. Arcának vonásai mély bölcsességről árulkodtak. Nemhiába mondják a régiek, hogy a szem a lélek tükre. Volt azonban valami más is a tekintetében, szomorúság.
Az öreg kopasz volt, s szakáll sem keretezte arcát. Egy kis faluban nőtt fel nem messze innen. Mezőgazdasággal foglalkozott, takaros kis kertjében zöldséget termelt, disznót, tyúkot tartott; s volt néhány kecskéje is.
A faluban amolyan remetének tartották, mert sosem szólt senkihez, még a templomba se járt, csak a temetőbe ment el minden évben. Velem se beszélt volna, ha nem kéredzkedem be hosszá éjszakára. Ugyanis igen nagy vihar tombolt éppen, mikor beértem a falujába. Az öreg beengedett; máig sem tudom miért. Talán? De nem, biztos nem.
A vityillóban mindenestre vacsorával kínált, sőt azt is megengedte, hogy a házában töltsem az éjszakát. Így nem kellett a zuhogó esőben felvernem a sátramat. A vacsora után aztán beszélgetni kezdtünk, azaz inkább én beszéltem, mivel az öreg igen zárkózott volt. Amolyan ?kevésszavú? ember. Én azonban nem hagytam annyiban a dolgot. Megkínáltam azzal a jófajta házipálinkával, melyet még szülővárosomban vettem. Az öreg egy-két korty (azaz inkább deci) után mesélni kezdett:
?Hányadika is van ma? 15-e? Furcsa éppen ezen a napon történt. Jó pár évvel ezelőtt. Éjszaka volt. Olyan puha, lágy és sejtelmes, amilyennek csak a szerelmesek látják. Élvezik a jótékony homályt, mely elrejti őket a zavaró tekintetek elől. A nyári forróság már tovatűnt, helyét a kellemes, hűs éjszakai szellő vette át.
Ketten ültek a tó partján. A víz felszíne csodásan tükrözte a teli Hold és a csillagok fényét. A pár fiatal volt: a fiú alig múlt 16, imádottja pedig 15. évében járt. A lányban én nem láttam semmi különlegeset, ez a fiú mégis szerelmes lett belé. Miért? Azt csak a Jóisten tudja. Ott ültek a parton, fogták egymás kezét, s nézték a vizet. Teltek a percek, a lány fázni kezdett, s odabújt a fiúhoz. Vagy érezni akarta a másik lélegzetét, az együttlétet? Nem tudom.
Mit mondasz? Hogy a lány is szerelmes volt-e a fiúba? ?..
Ott ültek és elkezdtek beszélgetni. Közben a fiú átölelte a lányt. Ő hagyta. Órák teltek el, míg szétváltak. S ezek a séták és beszélgetések gyakran megismétlődtek. A fiú halálosan szerelmes lett. De, nem tudta mit tegyen. Minden gondolatát a szerelem foglalkoztatta. A lány egy-egy mozdulata, mondata a fiút a Menny kapujától a Pokol tornácáig repítette, vagy épp fordítva. Bizonytalanság? Igen, azt hiszem ez a legkegyetlenebb érzés a világon. ?mondta az öreg. Majd egy kis szünet után folytatta a mesélést. ?Végül egy barátja rávette, hogy kérdezze meg végre a lányt. A fiú hallgatott rá?
- Miért ölted meg? Miért? ?.. Talán azt hiszed, hogy mindent megtehetsz? Ne próbáld bemagyarázni se nekem, se magadnak, hogy nem tehetsz róla! ?. Most mit sírsz? Tudom, hogy nem vagy őszinte. TUDOM, hogy élvezted szenvedése minden egyes percét. TUDOM, hogy BŰNÖS VAGY!!!! -a barát halálos fegyverként forgatta a szót. A lány próbált védekezni, de az ifjú dühe mindig félresöpörte az érveit. ?Megátkozlak, hogy minden pillanatban lásd az anyját, amint a sírja felett térdel; hogy lásd a három éves húgát amint bátya után kesereg! Sose felejtsd el: GYILKOS VAGY!
Két hónap se telt el és ismét temetőbe hívtak a harangok. A lányt felakasztva találták szobájában. Öngyilkos lett. Csak egy rövid üzenetet hagyott hátra: ?Van bűn, mire nincs bocsánat.?
A nyárra ősz jött és az őszre tél. Február hava volt, az idő este felé járt, mikor utoljára látták a fiú jó barátját. Hóvihar tombolt, mikor a barát eltűnt. Sose találták meg.?
Az öreg a mesélés befejeztével maga elé meredt, szeme sarkában könnycsepp jelent meg. Mondott még valamit, majd lehajtotta fejét az asztalra, s többé nem mozdult.