Az irodalmi zseni, több mûfaj megteremtõje és számos nagy sikerû író pályafutásának elindítója -mondhatni- az oly közismerten hírhedt költõi életmód megtestesítõje volt. Kedvelte az italt, a nõket, a kártyát és a kicsapongó életmódot, ám ezzel ellentétben az íróasztal mellett maga volt a fegyelem, a rend és a tökéletességre való törekvés koronázatlan mestere.

Vándorszínész szüleit korán elvesztette, így került gyámság alá egy régi jóbaráthoz, s vette fel iránta való tiszteletébõl fakadóan nevelõapjának nevét: "Allen", aki mindvégig kitartott az egyre zûrösebb életet élõ fiatal fiú mellett.

Poe írói munkássága igen sokoldalú volt, az újságjában közölt több éles kritikát, melyek mindegyikében látszódik az õszinteség; nem csak a negatívumokat vonja le, hanem elismeri, meglátja a "jó"-t is. Életében mindvégig hevesen támadja a William Blackwood (1776-1834) által alapított "Blackwood's Edinburgh Magazine"-t, ami gótikus ("lánccsörgetõs") horrortörténeteket közöl és a kor népszerû magazinja volt. (Lsd: "Hogyan írjunk Blackwood-cikket?" címû novelláját és kritikáit.)

Legismertebb írása  "A Holló" című verse, amely a tőle megszokott precizitással készült el és teljességgel tükrözi az író képi- és hangulatvilágát minden téren. A vers erejére jellemző, hogy már meg is zenésítették, valamint, hogy az iskolákban kötelező tananyag.

Poe új utakat mutatott és jelölt ki az elkövetkezendõ generációk felé, hatása a mai napig is erõteljesen befolyásolja az írókat, költõket és az általa -tudtán kívül- létrehozott "dark" stílus napjainkban egyre inkább virágot bontani látszik, noha kiteljesedését gátolja, hogy igen rétegközösségrõl van szó és sokan képtelenek megérteni lényegét, ezáltal például a sátánizmussal is keverik e fogalmat és  életformát -hibásan.

Legtöbb esetben a lélek mélységeibe száll alá, horror helyett jobb, ha a thriller szót alkalmazzuk nála, hiszen elõbbi csupán félelemkeltésre utal, míg utóbbi valamiféle rettegésre, ami a lélekre hat és onnan is ered. Poe pedig a lélek egyik legnagyobb ismerője volt.

Írásai nyomán jött létre A.C.Doyle Sherlock Holmes-a, Agatha Christe  Hercule Poirot-ja, az általa írt Arthur Gordon Pym címû hosszú novella folytatásával ("Jégszfinx") kezdte meg írói pályafutását Verne Gyula, valamint H.P.Lovercraft is, aki többször kifejezetten utal is Poe alakjára vagy egyes verseire, novelláira. (Egyik ilyen utalás a magazin [ VERS ] rovatában is olvasható "Város A Tengerben".)

Poe életmódjától teljesen szokatlanul -és szinte hihetetlenül- hatalmas tudást gyûjtött össze olvasmányai során, amiket saját írásaiban fel is használ; ezek az utalások és idegen nyelvû szövegek különös atmoszférát teremtenek olvasás közben.
 
Rendszerezett és éles logikáját jellemzi, hogy kedvelte és sorban meg is fejtette a titkosírásokat -egy novellát is írt ennek kapcsán: "Az Aranybogár", valamint egy cikket "Pár szó a titkosírásról" címmel-, ráadásul õ maga is kért és adott ilyesfajta játékos fejtörõket újságjának hasábjain, amiben olvasóik küldtek be megfejtésre saját maguk által létrehozott kódrendszerekkel dekódolt szövegeket.

Élete vége felé, a kínok, az  átélt megpróbáltatások és borzalmak, az anyagiak hiánya, felesége elvesztése a teljes káosz felé terelték elméjét, õrületbe kergették õt. Utolsó néhány levelét olvasva rájöhetünk, hogy már nem volt annyira tiszta a szelleme, ám mégis a legfájóbb pont talán utolsó egy-két levele, amelyben a remény feléledni látszik és Poe megtapasztalja a hírnevet, az elismerést, az iránta való csodálatot és a szeretetet; Philadelphiában rengeteg felkérést kap és szíve örömmel telik meg, de e levél megírása után pár héttel "metamorphosis" következik be nála, ahogyan  õ a halált definiálja egy írásában.

Haláláról sokféle hír járja, legtöbb helyen azt a tényt fogadják el, hogy egy kocsmából kilépvén összeesett és többé nem mozdult. Ide kapcsolódóan néhol még kiegészítik azzal, hogy egy pocsolyába zuhant pont eszméletlenül, amiben végül megfulladt.

Akárhogy is volt, a világ egy nagyszerû írót és gondolkodót vesztett el halálával.