Leif Gylve Nagell, közismertebb nevén Fenriz, már évtizedek óta kultikus figurája az undergroundnak. A ’90-es évek elején fontos szerepe volt a tipikus norvég black metal hangzás megteremtésében, de azóta is rendületlenül borzolja a kedélyeket a dobosként indult, mára már multi hangszeres, szövegíró/énekes. A következő oldalakon a vele készült interjút olvashatjátok, amelyből válaszokat kapunk olyan kérdésekre, hogy ki is az a Mr Necro, mi az a snus, és miért olyan remek banda a Manilla Road?Üdv Fenriz! Először is gratulálok az új Darkthrone albumhoz, ami igazi zabolátlan metal zenét tartalmaz. Eddig milyenek voltak a reakciók?

Nem emlékszem, hogy túl sok kritikát olvastam volna, azt csak a zöldfülűek teszik! Az viszont számít nekünk, hogyha azok a nagy lemezgyűjteménnyel rendelkezők vannak jó véleménnyel róla, akik tudják, hogy a heavy metal gyökerei az ’50-es évek rock ’n’ rolljában keresendők. 2005 óta ők tudnak igazán értékelni minket. Ez a jelenlegi vonalunk végül is 1988-ra utal vissza, mielőtt még death/thrash-t játszottunk volna.:)

Mit jelent pontosan a lemez címe, a Circle The Wagons?

Amit a telepeseknek (a modern metalosoknak) kellene tennie, amikor támadnak az indiánok (a tradicionális headbangerek)! Rendezzék körbe a szekereiket, mert rohamozni fogunk!

Az utóbbi lemezek borítóin van egy visszatérő figura. Hogy hívják a kabalátokat?

Ted (Ted Skjellum vagyis Nocturno Culto, a Darkthrone másik tagja – Angol) már szeretné elhagyni, mert három korongon is szerepelt. Szóval úgy néz ki, hogy neki befellegzett. Amúgy Mr Necronak hívják, és Dennis Dreads agyszüleménye. Már csecsemőkorom óta úgy érzem, hogy nekem jutott a kabalafigura szerepe.:)

Az egyik kedvenc számom a legutóbbi nagylemezetekről a nyitódal, a Those Treasures Will Never Befall You, melynek különösen a Manilla Roadot és a Cirith Ungolt idéző refrénje tetszik. Szereted ezeket a bandákat?

Az F.O.A.D.-on volt is egy szám, aminek Raised On Rock volt a címe. Annak a refrénjében volt egy olyan sor, hogy „eladtam a lelkemet a Manilla Roadnak.” Erről bizony Mark The Shark (a Manilla Road főnöke – Angol) is tud! Azt hiszem, hogy az első Manilla Road lemezemet 1986-ban vettem egy bizományi boltban, és ha jól emlékszem, akkor az Open The Gates volt az. Aztán egyre több anyagot szereztem be tőlük. Főleg postán rendeltem meg őket Amerikából. 1987 körül nyílt egy lemezbolt Oslóban, onnan is beszereztem egy rakás Manilla bakelitet, mivel nagyon lement az áruk, mert akkoriban mindenki CD-t akart venni. Csodálatos zenekar, mert rengeteg ’70-es évekbeli hatás érződik a muzsikájukban. Nagyjából ugyanez a helyzet a Cirith Ungollal is. Kissrácként csak a harmadik albumukat hallottam, az annyira nem nyűgözött le. Néhány évvel ezelőtt azonban mégis megvettem a One Foot In Hellt, és rájöttem, hogy azért nem tetszik igazán, mert a dobtémák nincsenek összhangban a többi hangszerrel. Mindenki tudja, hogy az első két Cirith Ungol a legjobb. A 2000-es esztendők elején a német Old nevű horda Oscarjának a hatására kedveltem meg igazán azokat az albumokat.
A kérdésedre visszatérve, nem akartam úgy énekelni, mint Mark. Tudod, engem inkább a korai Agent Steeleken hallható vokál inspirált. Az viszont nagyon király, hogy egyesek érzik a nótában a Manilla Road szellemiségét. Ez számomra egy igazi bónusz, juhé!:) Többen is megemlítették már ezt nekem. Tök jó, hogy Neked is feltűnt.

Nincs eleged az olyan kommentekből, hogy „miért ezt a punk/crust dolgot nyomjátok a true black metal helyett”? Mit üzensz ezeknek a kritikusoknak?

Nos, ez nem is igazán kritika, csupán egy kérdés. Nem is játszunk punkot, vagy crustot. Ha ezek a figurák tényleg vették volna a fáradságot, hogy végighallgassák azokat a lemezeinket, és ha tényleg ismernék a metal zenét, akkor éreznék a riffek erejét, és azt, hogy honnan származnak. Vissza a gyökerekhez, baby! A Circle The Wagons általam írt gitártémái egyenesen 1979 és 1985 közt jöttek, és akkoriban rengeteg punk hatás érte a metalt. Ne felejtsük el, hogy ilyesfajta vegyítésből születtek meg a különböző extrém metal irányzatok. A heavy metal is tele van csupa progresszív rock hatással.Mondhatni, hogy közös történelmetek van a Peaceville Records kiadóval. Milyen érzés volt először szerződést kapni tőlük? Rendesek voltak veletek, kaptatok elég támogatást tőlük annak idején?

Már az is bőven elég volt nekem, hogy szerződést tarthattam a kezemben. Egyből barátságosabb lettem, és többet jártam el akkoriban iszogatni is. Addig a napig nem is volt jóformán igazi tinédzserkorom: ’87-től ’90-ig csak arról szólt az életem, hogy suli, meló, a zenekar, az underground munkák, hogy támogatást kapjon a banda és kazettacserélgetés. Ehhez még annyit tudok hozzáfűzni, hogy a zenéről nagyon sokat tudok, a zeneiparról azonban semmit. Jó volt kiadóhoz tartozni, ahol ráadásul két kedvenc demos csapatunk is volt ’88-tól ’90-ig, név szerint az Autopsy és a Paradise Lost. Nagyon állatok azok a demok, srácok!!!

Mi a véleményed a Peaceville-es karikatúrákról, képregényekről, amiknek Te és Nocturno Culto vagytok a kulcsfigurái?

Az én ötletem volt, hogy Nagawikat kérjük fel a melóra, mert korábban is lerajzolt rajtam kívül még más metal arcokat is, mint például Lemmyt és King Diamondot a kanadai Morbid Tales magazin számára. Üdv, Annick! Mellesleg egy teljes underground képregényt is készített az amcsi Pentagram zenekar főszereplésével.

Sokan úgy vélik, hogy a Soulside Journey a valaha készült legjobb norvég death metal lemez. Hogy tekintesz ma arra az albumra?

Még mindig nem tetszik a lemez megszólalása. Csupán 10.000 korona volt a keret, ami rendelkezésünkre állt a stúdiózásra, de egyszerűen muszáj volt felvennünk azt az anyagot! A Sunlight stúdióban kellett dolgoznunk. A második album rögzítésére már 25.000 koronát sikerült összekaparnunk, így azt már a norvég Creative Studiosban sikerült felrántanunk. A Soulside Journey zenéje remek kozmikus horror death metal, ami igazán technikás is. Tele van eredeti ötletekkel, és egyedül a hangzása az, ami lehúzza. Néhány riff lehetett volna egyedibb, mentségünkre legyen szólva, hogy akkor még fiatalok voltunk.

Meg kell, hogy kérdezzem tőled, hogy mit jelent számodra a black metal?

Hallgasd csak meg a Fenriz Presents című válogatást, amit a Peaceville adott ki.:) Az a zene magáért beszél. A black metal egy hangulat, ami a ’80-as években fogant. Nekem rengeteg különböző csapat adja meg ezt az atmoszférát, és némelyikük még véletlenül sem hasonlított a másikra. A ’90-es évek közepén döntötték el az emberek igazán, hogy mi black metal, és mi nem. Azóta a legtöbb black metalnak kikiáltott csapat nem tudta nekem megadni azt az érzést, amivel már 1991-re telítődtem. Nem szeretek annyira beszélni vagy írni a zenéről, inkább podcastek vagy válogatások formájában megmutatom azokat a muzsikákat vagy zenekarokat, amikre gondolok. Ily módon az emberek maguk alkothatnak véleményt róluk. Mégis, hogyha címszavakban kellene körülírnom a black metalt, akkor ezek lennének azok: nyers/lo-fi hangzású, hideg, antiszociális. Az első két jelző azonban a legfontosabb.

Mivel a black metalról már összeállítottál már egy válogatást, a thrash-ről nem tervezel egyet?

Nos, már ez is megvolt egy podcast formájában, amit a Vice magazinnak készítettem. Csinálnék egy hivatalost is, ha valaki kiadná. Folyamatos jelleggel kreálok hasonló válogatásokat és podcasteket, 10-15-öt évente. Némelyiket a magam örömére, de sok kikerül különböző netes oldalakra.

Az évek során legalább fél tucat projectben vettél részt. Tervezed, hogy feléleszted valamelyiket, vagy egy teljesen új csapaton töröd a fejed?

Nincsenek ilyen jellegű terveim. 2001 óta minden zenei elképzelésemet a Darkthroneban valósítottam meg.

Amikor nem melózol, hogyan lazítasz?

A barátnőmmel vagyok, és sorozatokat nézünk. Ha egyedül vagyok, akkor a Derrick ügyeit követem lélegzetvisszafojtva.

Az erdő és a túrázás sokat jelent neked. Voltál már úgy vele, hogy „francba az egész civilizációval, új életet kezdek a vadonban”?

Nem, mert az életem több dologból áll össze. Ott van a zene, hogy együtt legyek a csajommal, és az erdő. Ezek mind szorosan összekapcsolódnak, de ugyebár ott van a melóm is, ami azért kell, hogy végig tudjam hallgatni azt a sok lemezt (munka közben zenét hallgatok, lejegyzetelem a benyomásaimat, és aztán rendszerezem az anyagokat).Beszélgessünk egy kicsit a metal világ frissebb témáiról. Mi a véleményed a sokakat felkavart új Morbid Angel lemezről?

Nem hallgattam még meg, mert már a Blessed Are The Sickkel is voltak gondjaim. Jobban szeretem a Thy Kingdom Come demot és az Abominations of Desolationt, amiket kazettacsere útján szereztem be még a ’80-as években. Persze teljesen odáig voltunk az Altars Of Madnessért, de még jobb lett volna egy kicsit organikusabb hangzással. Ajánlom mindenki figyelmébe a Necrophagia Season Of The Deadjét az új Morbid Angel helyett. Az idő pénz, ugyebár.

Manapság igen sok metal dokumentumfilm jelenik meg. Itt olyanokra gondolok, mint a Metal: A Headbanger’s Journey vagy a Get Thrashed. Szereted ezeket a videokat, vagy csupán időpocsékolásnak tartod őket?

Nem szeretek zenét nézni, én inkább hallgatom. Még azt a dokumentumfilmet sem néztem meg, ami Frostról, Varg Vikernesről és rólam készült. A Headbanger’s Journey-s srác (Sam Dunn, antropológus és filmrendező – Angol) engem is meginterjúvolt, de még olyan alap bandákat sem ismert, mint a Dream Death, szóval búcsút intettem az egész projectnek a beszélgetésünk után.

Hamarosan ördögűzést fognak végrehajtani a Mayhemes Necrobutcher-en. A norvég állami tévében is közvetíteni fogják. Van valamilyen véleményed erről a lehetetlen eseményről?

Ez csak a norvég TV egyik hülye ötlete a sok közül. A szervezett prédikátorok dögvészes bandája még azt sem tudja, hogy mi az a black metal, pláne azt nem, hogy Jørn a Mayhem basszusgitárosa. Necrobutcher egyszerűen csak jó poénnak tartja, hogy majd leleplezi ezt az egész kamu színjátékot, amit ezek a szentfazekak művelnek. Ez nem Jørn ötlete volt, hanem a producereké. Szóval csak nyugi.

Kapcsolatban állsz még a régi Darkthrone tagokkal? Itt Zephyrousra és Dag Nielsenre gondolok. Tudsz róluk valamit? Zenélnek még?

Nem, jóformán semmit sem tudok róluk.

Híres vagy a hatalmas rock/metal gyűjteményedről. Tudod, hogy pontosan mennyi lemezed van? Van olyan album a gyűjteményedben, amit már megbántál, hogy megvetted? Esetleg kifejezetten utálod valamelyiket?

Nos, jóval többféle stílusú lemezem van, mint csak rock és metal. Szerintem a zenék összefüggésben vannak egymással, és minden stílusban beszélhetünk rossz, illetve jó ízlésről. Valamikor csak ’70-es évekbeli rock/prog punkot, máskor csak ’80-as metalt tolok. Amikor egy gyűjtemény egyre nagyobb lesz, egyszer csak eljut arra a pontra, hogy egyszerűen lehetetlen megmondani, hogy mennyi lemezt tartalmaz. Felvetődnek a kérdések, hogy a dupla lemez egynek számít-e, vagy egy Dj mix, egy válogatás is egy album? Szóval körülbelül 10.000 cím van a tulajdonomban. Mindenki meg tud vásárolni ennyit, azonban én meghallgattam mindet, természetesen.Még mindig benne vagy a kazettacserélgetős szcénában, vagy már csak az Internetet használod?

Minden zenész a lehető legtöbb médiumot és formátumot használja fel a dalainak a terjesztésére. Lehetetlenség gátat szabni ennek, ha valaki tényleg (!) szereti a zenét. Persze, még mindig kapok kazikat. Annak alapján választom ki a hanghordozót, hogy éppen mire kell. A metalt főleg bakeliten gyűjtöm, főleg a ’80-as évek lemezeit, de azért a jobbak megvannak a ’90-es és a 2000-es érából is.:)

Tudom, hogy ismered az olyan magyar bandákat, mint a Tormentor és a Pokolgép. Ismersz még más zenekarokat is hazánkból?

A Pokolgépre nem emlékszem olyan tisztán, de a Tormentor tényleg elsőrangú csapat! Meg is van a 7th Day Of Doom demo a Negative Plane-es M M által újrakeverve, és ezen a nyáron nagyon sokat hallgattam.

Szoktál kritikákat írni a német Rock Hard magazin számára. Jóban vagy Götz Kühnemunddal, az újság főszerkesztőjével? Hallottam egy pletykát, miszerint fogadást kötöttél vele a Hell és az új In Solitude lemezzel kapcsolatban. Miről is van szó?

:) Nemrég mondtam is, hogy ha van egy album, amiről még 20 év múlva is ódákat fognak zengeni, az csakis az új In Solitude lehet. Jobban üt, mint a friss Portrait, pedig az is nagyon gyilkos. Kár hogy a dobhangzás King Diamondos és nem a Mercyful Fatere hajaz.:) Nem hallottam még a Hell albumot, de szerintem jobban bírnám a régebbi anyagaikat. Mindenképpen meghallgatom majd a nagylemezüket, de nem áll a listám csúcsán.:) Götz pedig jó haver.

Most pedig néhány személyesebb kérdés, ha nem bánod. Mikor bunyóztál utoljára?

Valamikor a ’90-es évek közepén. Lefejeltem valami csávót, aki nagyon idegesített, és sokat kötekedett. Mákom volt, hogy nem tört be a feje, amikor a földre esett. Szerencsére őt dobták ki a kocsmából, és nem engem.

Mi a kedvenc italod?

A víz és a sör. Nagyon szeretem még a Skummet Melk tejet és az erdei bogyókból készült gyümölcsleveket.

Néhány videodban láttam, hogy valami cipőpasztaféleséget kenegetsz az ínyedre. Magyarországon ismeretlen az a cucc. Mi lenne az, valami dohányféle?

Bizony, hogy az! Úgy hívják, hogy „snus”. Szájtubáknak is nevezhetjük, iszonyatos függőséget okoz, sajnos. Ha belegondolok, akkor elég nagy hülyeség.Van olyan lemez 2011-ben, amit különösen vársz?

Nos, a Morbus Chron már megjelent, de még nem hallgattam meg. A legtöbb király album már kijött. Nyugodtan lehet figyelni a Band Of The Week oldalamat, ahol az éppen aktuális kedvenceimet mutatom be.

Mely csapatok a jelenlegi kedvenceid?

Az utóbbi két héten sok külön dalt hallgattam, más és más zenekartól, de a playlistemen előkelő helyen szerepel a svéd Missbrukarna a ’80-as évekből. A görög Spitfire 1987-es dolgai is nagyszerűek. Annyi mindent hallgatok manapság, hogy egyikbe sem tudok igazán elmerülni. Nem jutna elég idő rá. 4-5 mp3 lejátszó között válogatok. Az igazán említésreméltókról a Band Of The Weeken olvashattok.

Elárulnád nekem, hogy szerinted melyek minden idők legjobb heavy, black és thrash lemezei?

Nem vagyok odáig a skatulyákért. Főleg a vegyített stílusú dolgokat szeretem, amikor tovább fejlődnek az eredeti vonalból, vagy éppen két hangzás között állnak. Tudom, hogy mindenki imádja a toplistákat, ahogy én is, de mégis elég agyhalott cucc ez a rangsorolás. Sohasem lehet normálisan sorba rendezni a lemezeket, amúgy is csak felhúzom magam rajtuk. Inkább azt mondom el, hogy mely albumokat kellene többet hallgatnia az embereknek:
Heavy metal: Omen – The Curse
Thrash metal: Deathrow – Raging Steel
Black metal: Sodom – Obsessed By Cruelty (nagyon fontos ennél a lemeznél, hogy a Steamhammer bakelit kiadásról van szó).

Melyik Darkthrone kiadványra vagy a legbüszkébb?

Talán az Under A Funeral Moonra, de általában a zenénkből csak bizonyos részleteket szeretek igazán, amikor minden együtt van. Esetleg az Inn I De Dype Skogers Favnt tudnám kiemelni, mint a legjobb black metal szerzeményünket. A dal főleg Zephyrous érdeme.

Elkészült már néhány új dal a következő Darkthrone csapáshoz? Akadnak címek esetleg?

Sohasem fogom megérteni az embereket, hogy miért pont a dalcímekre kíváncsiak. Azok jóformán semmit sem mondanak el a zenéről. Két számot énekeltem fel, főleg speed metal/NWOBHM stílusban. Tednek van egy heavy metal/metal punk szerzeménye, nagyon mocskos és reszelős vokállal.

Inspiráltak valaha régi/új horrorfilmek?

Nem, meglepően kevés volt rám ilyen hatással. Úgy gondolom, hogy sok kissrác elájul attól, ha valaki a Sátánról csinál nekik filmeket, de az már senkit sem fog érdekelni, ha ők is az Ördögről írnak dalokat. Azonban amikor én a való élet által inspirált dolgokról szerzek egy nótát, akkor az már mindjárt „gáz”. Hihetetlen, hogy néha olyan buták az emberek, mint egy defektes autógumi!:)

Szerinted melyik zenekar testesíti meg a metal jövőjét?

A New York-i Natur, legalább is eddig ők a nyerők ezen a téren.

Volna olyan kérdés, amire mindig is szerettél volna válaszolni, de eddig még egy újságíró sem tette fel?

„Igaz, hogy a Ravishing Grimness nyitódalának a dobtémáját az 1985-ös Black Death című Destruction nótából vettétek”? Igen!Nagyon köszönöm az interjút. Üzennél valamit a magyar rajongóknak? Stay heavy, Fenriz!

Szívesen. Hallgassátok meg minden héten a Killers-t az Iron Maidentől!!!