A nyolcadik stúdióalbumukhoz érkező In Flames énekesével, Anders Fridén-nel Patrick Rennick-nek nyílt alkalma beszélgetni az idei Ozzfest mansfieldi állomásán.
Október 30-tól az In Flames a legendás Motörhead vendégeként koncertezik Angliában. A kombináció mindenképpen érdekes, de mondhatnám azt is, hogy különös. Honnan jött ez az ötlet?
Egyszerűen onnan, hogy jó barátok vagyunk és a Motörhead turnémenedzsere simán csak tett egy ajánlatot. Ők jó előzenekart kerestek, mi meg örültünk, hogy mehetünk. Mindig jó a klasszikus bandákkal turnézni. Játszottunk már az Iron Maiden, a Metallica és a Mötley Crüe előtt is.
Atyaég, ezekkel mind?
Igen, meg még a Judas Priest kíséretében is volt egy európai körutunk. De annak is örültünk, hogy jó kis angliai helyszíneken játszhatunk; már korábban is tök jó helyeken léptünk fel Londonban.
Szóval, ezúttal teljes turnéról van szó, hosszabb játékidővel…
Pontosan.
Az In Flames frissen készült el a nyolcadik stúdióalbummal, ami a Come Clarity címet kapta. Játszottatok ma új nótát? Korán el kellett hagynom a színpad környékét, mert a fotósok nem sokáig maradhatnak…
Nem, csak öt nótát játszhattunk és olyanokat választottunk inkább, amiket rögtön felismernek a rajongók, nem olyat, amit még soha nem hallottak. Hét albumról elég nehéz ám válogatni…
Elhiszem, kiváltképp, ha mindössze 20 perces a műsoridő. De rendes tőletek, hogy gondoltok a rajongókra. Az új albumról mondanál pár szót? Milyenek a szövegek, a zene, és mit érdemes róla tudni?
Háát, úgy érezzük, hogy ez a legjobb lemez, ugyanakkor persze nem ez a legjobb lemez. Azt hiszem, itt sikerült összevegyítenünk az előző hét korong stíluselemeit, ugyanakkor mégis új irányba mutat a zene; de hogy merre, azt nem tudnám megmondani. Több a gitárharmónia, mint mondjuk a Soundtrack to Your Escape-en, viszont általában véve tempósabb is. Nekem nagyon tetszik. Jó, persze mindenki ezt mondja, amikor befejezi a legújabb lemezét. De mi akkor is meg vagyunk vele elégedve.
A dalszövegek viszont, ahogy észrevettem, már nem annyira az asztrológiához köthetők, mint inkább a kapcsolatok, a belső konfliktusok témájához. Ez az album kínál valami újat a szövegek terén?
Igen, valószínűleg, már csak azért is, mert most már van egy kilenc hónapos kislányom.
Gratulálok!
Köszönöm. Ez valahogy megváltoztatta az életszemléletemet. Persze nem arról van szó, hogy róla szólnak a dalok, de azért azóta elgondolkodtam az életről, hogy hol is tartunk, meg, hogy talán van valami, ami magasabb perspektívából vezérli az életünket. Nem Istenről vagy istenekről beszélek, csak mozgásban lévő elemekről, energiákról, és néha eltűnődök azon, hogyan fogja a lányom életét alakítani mindez?
Akkor ez mégiscsak visszavezet az asztrológia témához?
Nem, nem, nem ilyen bonyolult a dolog. Azt hiszem itt már nem lexikon-címszavakkal vannak telítve, tudod, mint amikor fura szavak után böngésztem egy szótárban… Mostanában többet próbálok kommunikálni az emberekkel. Erre folyton oda kell figyelni, mert vannak idősebb rajongóink és fiatalabb rajongóink, régiek és újak egyaránt. Mindegyikükkel szeretnék kapcsolatba lépni. Szóval, régebben élveztem azokat a bonyolult kifejezéseket, de most már közvetlenebb szeretnék lenni. Már teljesen másképp írok.
Minden új lemez elég kritikus fogadtatásra is talált a metal közösségben. De a csapat láthatóan nem ingott meg, mert minden album más, váratlan zenei területeket hódít meg. Érdekelne, hogy mi az a hajtóerő, ami képessé tesz benneteket arra, hogy a negatív kritikák ellenére is önállóan, külső befolyás nélkül alkossátok az új zenéket?
Egyrészt mélyen szeretjük amit csinálunk, másrészt pedig csak egy kisebbség felől érkezik negatív kritika. Ők pedig azt mondanak amit akarnak, az csak nekik rossz, ha teleírják az Internetet fikázással…
Na igen, a metalosok elég utálatosak tudnak lenni…
 Ja, de hát tudod ez csak olaj a tűzre…annyira nem érdekel minket. Minden albummal egyre több új rajongót szerzünk. Ha a kezdetektől hallgatod az In Flamest és szereted amit csinálunk, az jó, örülök neki. Remek rajongóink vannak! De ha már nem szeretsz bennünket, azt is megértjük. Ha csak az első három lemez tetszik, az is rendben van. Én is nagyon büszke vagyok azokra a lemezekre. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy azt csináljuk, amit az emberek elvárnának tőlünk. Arra kell figyelnünk, merre akarunk haladni, hogyan akarunk szólni, és ha ez tetszik másoknak is, az csodajó. Ha meg nem, akkor biztos van más banda, ami kielégíti a kétes zenei igényeiket.
Ahogy elnézem az idei műsort, az Ozzfest jó úton van ahhoz, hogy egy totálisan metal fesztivál váljék belőle. Mit gondolsz az idei felhozatalról és a turnéról?
Azt, hogy nagyon jó. Örülök, hogy a rengeteg banda között több svéd is van, (Arch Enemy, Soilwork, The Haunted) akik megmutatják Amerikának, honnan ered ez a zene! Örülök, hogy vége van az egész nu-metal korszaknak. Most legalább már olyan bandák vannak, mint az Iron Maiden és a Black Sabbath.
Visszatérnek a klasszikusok…
Igen, ez így van rendjén. Csak jönnek és mennek a dolgok, mintegy körpályán.
Kapcsolatban állsz a többi svéd csapattal?
Persze, barátok vagyunk. Régi-régi idők óta ismerjük egymást. A The Haunted-ikrekkel jártam suliba, a Soilwork-kel meg többször is együtt turnéztunk. Amerikában és Európában is fűtöttek már be előttünk. Az Arch Enemy tagjait is ősidők óta ismerjük. Mindannyian jó barátaink.
Emlékszel még a régi bulikra sulis korodból?
Hogyne, olyan bulikra jártunk, mint a Roskilde például. A Roskilde nagy dán rockfesztivál, mindenki kempingezett és eszméletlen sok banda lépett fel. De nem olyan volt, mint egy metal buli, sok különféle zenekar volt. Olyan haverjaimmal mászkáltam akkoriban, akik azóta nemigen vannak már meg. Az élet sokszor sodorja más irányba az embereket. Most ők mind rendes dolgozó emberek.
Gondolom kemény dolog folyton úton lenni…
Annyiból élvezetes, hogy sok haverral összehoz a turné, de másrészről viszont valóban elveszíted a kapcsolatot egy-két emberrel.
A nyolcvanas években egy másik göteborgi élcsapatban, a Dark Tranquillity-ben énekeltél, míg az ő mostani frontemberük az In Flamesben énekelt. Hogy történt ez a csere?
Nem volt ez csere igazából, mert eltelt azért idő a kettő között. Eleinte az In Flames inkább amolyan project volt. Jesper és én a Ceremonial Oath nevű bandában zenéltünk, aztán ő kilépett, mert nem csinálhatta teljesen azt, amit szeretett volna. Más tagoknak nem tetszettek az ő ötletei, ezért alapította meg az In Flames-t néhány sráccal, és amikor kellett nekik egy énekes, Mikael segítette ki őket az első albumon. Aztán másik énekessel vették fel a Subterranean EP-t és ezután hívott engem Jesper a bandába 1995-ben. Mindketten aktívak voltunk a göteborgi színtéren, és elég merész volt, hogy felkért engem; akkoriban a Dark Tranquillity-ben énekeltem. Csak látszatra tűnik ez cserének, de valójában nem volt az.
Na, köszönöm, hogy felhomályosítottál!
Az In Flames-ről sokan tartják, hogy a göteborgi stílus pionírja. Ma már sok más svéd banda ebben a stílusban zenél, mint például a ma is fellépő Soilwork. Hogyan született ez a stílus?
Nagyon izgalmas volt az egész! Teljesen buli volt! Volt egy kis klub, ott csöveztünk mindannyian. Aki épp nem játszott, az szórólapot osztott, vagy a klubban dolgozott. Volt, aki az italokat mérte a bárnál, meg árult ezt-azt. Persze túl fiatalok voltunk még az alkoholhoz, így leginkább üdítőkről volt szó, de a hangulat így is nagyszerű volt. Rengeteg mai nagy csapat onnan nőtte ki magát. A The Haunted-ból páran, sőt, a Hammerfall-ból is, de voltak persze olyan bandák is, akik aztán nem lettek híresek. Tök jó idők voltak. Szinte minden hétvégén felléptünk, a stockholmi zenekarok meg leutaztak hozzánk. Ez volt a kilencvenes évek elején, és utána csak ment tovább az egész. Vicces, hogy az amerikai rajongók gyakran úgy beszélnek rólunk, meg a Dark Tranquillity-ről, mintha mai gyerekek lennénk, akik most találtak fel egy új stílust. Az amerikaiaknak lehet, hogy új meg friss, amit csinálunk, de Svédországban ez már több, mint tíz éves múltra tekint vissza.
Az biztos, hogy az Államokban most erős a svéd hatás!
Ennek viszont nagyon örülök.
Most, így a nyolcadik album hajnalán már összesen 15 évet töltöttetek el a zeneiparban. Van esetleg tanácsod, tapasztalatod, amit megosztanál a feltörekvő fiatalabb bandákkal?
Igen: azt, hogy csak magadra hallgass. Ne érdekeljen, más mit mond rád. A sikerhez nincs megbízható recept; az egész csak rengeteg kemény munkán és itt-ott egy kis szerencsén múlik. Ne dőlj be a trendeknek, csak csináld, amit csinálsz, akkor is, ha esetleg másoknak nem tetszik. A végén úgysem ez számít; azoknak a neve marad fent, akik mindvégig hűek voltak önmagukhoz. Sokkal inkább tisztelem azokat a csapatokat, akik azt csinálják, ami nekik jólesik, mint akik minden albumon mással próbálkoznak, mert figyelik a sikeres embereket és a trendeket. Ha ezt csinálod, mindig második lehetsz csak valaki után.
Szóval, meg kell találni az utad, igaz?
Igen, mert hát megtörténhet, hogy eladsz párszázezer albumot, de aztán ott a következő album…és az emberek elfelejtenek.
Hát, ez a tanács magatokra nézve biztosan bevált.
Igen, hát mi valóban nem tonnákkal adunk el a lemezekből, viszont van egy kitartó rajongótáborunk. A legcsodálatosabb rajongóink vannak, akik értékelik, amit csinálunk, hát mi mást kívánhatunk még…Mindent köszönünk nekik.
Ja, és még annyi, hogy gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás! Annyi koncertet nyomjatok le, amennyit csak bírtok. Mi rettenetesek voltunk eleinte élőben, de a rengeteg turné sokat segít. Ha gyakorolsz, egyre csak jobb leszel.
Köszönöm, hogy rám áldoztad az idődet, örülök, hogy találkoztunk. Remélem, hamarosan újra láthatlak benneteket!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
