A Road zenekar szintén a fiatal régióhoz tartozik hazánkban, és bő két év alatt két album nem is olyan rossz arány…A megjelenő nagylemezről és sok minden másról Mátéval beszélgettem egy estébe nyúló séta során.
1. Nyilván vannak még olyanok, akik számára ismeretlenül cseng a Road zenekar neve. Mit kell Rólatok tudni? Tudnál néhány szót mondani a zenekar alakulásáról?
Tulajdonképpen az első lemez – „Nem kell más” – 2004-es megjelenéséhez kötjük mi a mai végleges Road-ot. A lemezfelvételt követően alakult ki ugyanis ez a mai felállás, amikor a korábbi dobosunk elbúcsúzott tőlünk és jött a friss vér, Erik. Onnantól mondható stabilnak és fixnek a zenekar. Ezelőtt tagcserék, félvállról vett hozzáállás és motiválatlanság jellemezte ezt az akkor még korántsem zenekarnak nevezhető társulatot, ami egyébként már régebb óta viseli a Road nevet. Dióhéjban ennyi, de szerintem nem is ez a lényeg. Hanem a jelen. És hogy mit is érdemes rólunk tudni? Csináltunk eddig két lemezt, meg játszunk szinte minden hétvégén, úgyhogy akit valóban érdeklünk, annak minden adott, hogy kielégítse kíváncsiságát. Meg lehet nézni, meg lehet hallgatni. Mindenki megtalálhatja a választ, kérdőjel nem marad… Egyébként a rend kedvéért a felállás: Goya – gitár, Máté – bass/ének, Imi – gitár, Erik – dob.
2. Nem olyan régen megjelent második lemezetek, a ’Második Harapás’. Mennyiben tapasztalhatunk előremutatást az előzőhöz képest?
Szerencsére a szakmának, vagyis mondjuk úgy a tényleg hozzáértőknek is igen pozitív erről a véleménye, úgyhogy szemrebbenés nélkül mondhatom, hogy az előremutatás igen nagy. Ezt mi is így érezzük. Ez a lemez az elsőhöz képest valósággal kinyílt. Egy új világot fedeztünk fel és igyekeztünk megmutatni a magunk módján. Sokkal ízletesebb, sokszínűbb lett a történet. Bátrabb, merészebb és pimaszabb lett az anyag. Nemcsak a gitársound, hanem a témák, a szövegek is harapósabbak, őrültebbek, mint a „Nem kell más”-on. Már nem csak a rock&roll keretein belül mozgolódunk, hanem bemerészkedünk a metálosabb, eddig nekünk távolinak mondható tájakra is. Azt gondoljuk, sikerült jóval többet és sokkal jobbat adunk mindenkinek ezzel a lemezzel.
3. Hogy álltok a lemezeladásokkal? Mennyire nehéz terjeszteni? Melyik kiadóval dolgoztok?
A megjelenés hetében a „Második Harapás” lemezünk az előkelő és hihetetlen 4-ik helyre pofátlankodott fel a nagy MAHASZ TOP40-es sikerlistán, mellesleg ezen a 12-ik héten mi voltunk a legjobb magyar előadó. Röhögtünk mikor az egyik nagy kereskedelmi rádióban a TOP40 végén így aposztrofálták a lemezünket. Szóval a lemezeladásokkal a mai napig a maximálison felüli elégedettséggel vagyunk. Jelenleg is épp utángyártáson van a lemez, szóval panaszra nincs ok. Legalábbis ami a dolog ezen részét illeti. A terjesztéssel ugyanis már kicsit más a helyzet. A minap voltam egy nagy lemezboltban, ahol – mint általában mindenhol – kerestem az új lemezt a polcon. Persze nem találtam és rákérdeztem a pultnál. Erre a csávó közli velem, hogy nincs, nem is volt, pedig már sokan keresték. Akkor azt hittem beleverem a fejét a pénztárgépbe, de szimplán csak a padlóra köptem és eljöttem. Egy másik neves lemezboltban pedig a hasonló szitu után közölte velem az eladó, hogy egy lemez volt márciusban, de azóta nem kaptak. Hmm. Eddig kb négyszer-ötször több lemezt eladtunk mi a koncertjeinken, mint a nagy lemezboltok. Most erre mit mondjak? Magad uram, ha szolgád nincs. Majd lesz ez másképp is… (beleverem a csávó fejét a pénztárgépbe:))
Egyébként meg az EDGE Recordsnál vagyunk és tök jó a kiadó-zenekar viszony. Pont ott kezelnek bennünket ahol vagyunk. Persze ez nekünk nem feltétlen elég mindig, de az egészséges évődések ellenére mondhatom, hogy minden rendben megy. Egyenlőre még tudunk együtt dolgozni és fogunk is.:)
4. Mennyire lehet Magyarországon megélni a zenélésből, mit gondoltok?
Azt, hogy kérdezz meg egy olyan zenekart, aki abból él. Van egy jó pár, de sajna mi nem tartozunk közéjük. Egyelőre hétköznap melózunk, hétvégén meg zenélünk. Egyébként, ha valaki egy kicsit ügyes meg tud élni belőle. Hát még aki naggggyon ügyes…:))
5. Mik az idei tervek, hol láthatnak Benneteket rajongók a közeljövőben?
Szinte az összes rangosabb hazai fesztiválon ott vagyunk. Május végén kezdtünk Egerben és szeptember 9-én zárjuk majd a fesztiválszezont a Bor-Rock Feszten, Verpeléten, ami Eger mellett van. A Verpelét nálunk mindig nagy durr. Szóval nemrég elindultunk, három hónap alatt körbefutunk az országon, majd visszatérünk oda, ahonnét startolt ez a nyár. Egyébként érdemes gyakorta megnézni a honlapunk koncertmenüjét. Az mindig friss, finom és ropogós.
6. Hogy megy nálatok a zeneszerzés? Ki a zenei agy a csapatban?
Igyekszünk mindannyiunk kreativitásának helyet biztosítani. Mi több, mindenkire szükség van. Egyetlen saját dalunk sincs, amelyikre négyünk közül valaki is fújna. Csak az kerülhet lemezre, amelyik mindenkinél okés. Nincs kompromisszum e tekintetben (sem). A dalszövegek teljes egészében Mátéra vannak bízva, de ez az utolsó fázisa a dalírásnak. Többnyire Goya, vagy Imi hozza a zenei témákat. Amikor megvan az alap, akkor viszont már minden szorgos kézre szükség van, hogy az legyen és olyan, amit mind a négyen akartunk. Metál-Manufaktúra. Nem a mennyiség, a minőség a cél, amit viszont mi definiálunk és ez benne jó. Ettől lesz road.
7. Mennyire követitek figyelemmel a külföldi nagy elődöket? Vannak kedvencek?
Nagyon is. Megvannak a közös pontok, a közös nagy kedvencek, akiket ugyanolyan nagy ámulattal és alázattal hallgatunk meg, de ettől mindenképp fontosabbak a személyes, egyéni favoritok, akik hatására az egyéni ízt tudjuk belevinni a zenénkbe. Imi például az új keletű HC bandákat, a metalcore cuccokat gyűri. Máté a rock&roll, Metal&roll, és svéd vonalat kedveli. Erik, jó doboshoz méltóan sok mindent fogyaszt. A jazz-től kezdve, a funky-n át a legbetegebb Metalig vevő a dolgokra. Goya pedig a szabálytalanabb, a korlátok nélküli, mai Metal vonal mellett az ősi thrash-t élteti. Szóval nem kizárólag a mai színeket kevergetjük össze arra a bizonyos festővászonra, viszont arra nagyon ügyelünk, hogy ne legyen híg és olcsó az, amibe a pemzlinket mártogatjuk…
8. Ha lenne egy kis srácokból álló fiatal csapat, akik szeretnének zenekart alapítani, mit tanácsolnátok nekik az elinduláshoz (lehetnek csajok is...ha-ha)
:))))) Na igen. Az az igazság, hogy néha még nekünk is jól jönne, ha valaki megmondaná olykor, hogy srácok most ezt így, vagy úgy kéne csinálni… sőt olyan érzésünk is lehet hogy volt már, hogy nem tudtuk, hogy csajok vagyunk-e, vagy fickók…De félre a tréfát.
A recept Road módra a következőképpen néz ki:
1. Idő. (A türelemhez, a szorgalomhoz, valamint a megéréshez és a megértéshez)
2. Kibbbb*szott sok pénz. (valahonnan, valakitől, valamennyi. Többnyire az egész életed)
3. Eszetlen, beteges fanatizmus. (Ha minden tag ilyen a zenekarban, nagy baj nem lehet. Pont ezért ne bútorozz össze senkivel a bandádból, viszont aki nem ilyen azzal meg ne zenélj!)
Aztán évek múlva, egyszer csak egyre több olyan jel mutatkozik, ami arra utal, hogy ez a három dolog összejött, vagy úgy tűnik alakul. És hogy honnan tudhatja valaki, hogy érik a gyümi? Hát például, hogy a Metalnews bejelentkezik a zenekaránál egy laza kis interjúra:)
… és mi köszönjük;)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
