Bényei József:
A világot úgyis ki kell bírni. Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni, a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni, almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni, ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni, ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja, vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra, füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre, takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni: valakinek embernek kell lenni.
|