Tagok:
Burton C. Bell - ének, computerek

Dino Cazares - gitárok, computerek (2001-től nem tag)

Raymond Herrera - dob, ütõsök

Christian Olde Wolbers - basszusgitár


Az elmúlt 10 év kemény munkája és folyamatos fejlõdése a Fear Factoryt egy egészen új szintre helyezte. Ez, és elõzõ albumuk MTV-s és rádiós sikerei (mely miatt nem kevés kritikát kaptak) tették a Digimortal albumot 2001 egyik legjobban várt albumává. Ahogy a frontember, Burton C. Bell mondja: "A Fear Factorynél minden ki van találva, mindennek megvan a maga oka és célja.

A magam részérõl olyanról szeretnék énekelni, amin az emberek elgondolkodnak.

Adni szeretnék nekik valamit." A Digimortallal, mely a zenekar negyedik nagylemeze, pontosan ezt teszik: kiprovokálják az egyre növekvõ rajongótáborból, hogy gondolkodjanak, úgy, hogy saját sötét jövõképük magjait ültetik el a rajongók fejében.

Nem véletlen, hogy az évek során rengeteg zenekar számára jelentett inspirációt Burton és csapata.
És az új album sem fog csalódást okozni a "kemény magnak". A dallamosabb gitár-riffekkel operáló dalokat egy vezértéma fogja össze: az ember és gép fokozatos összeomlása. A cím a Digital Mortality (Digitális Halandóság) összevonásából született.

"Ez a lemez már nem az ember a gép ellen témával foglalkozik, épp ellenkezõleg: a gép ÉS az ember témájával" - magyarázza Bell. "Ez a zenekar összes tagjának benne van az elõadásmódjában: Herrera 122 bpm-es dobolásától Bell digitalizált vokáljaiig, csakúgy, mint a gitárosok computer pontosságú riffeléséig."

Ehhez a producer, Rhys Fulber is hozzájárult a hangzással. "Õ már szinte a zenekar tagja, teljesen megérti, mit akarunk, honnan jövünk" - mondja Cazares.

Az elmúlt 10 évben sok mindenen mentek keresztül együtt. "Ez már olyan, mint egy házasság, ahol nem számítanak a személyes problémák.

A közös munka, a zene a fontos" - mondja Bell. "Az új album munkálatai úgy indultak, hogy egy kartont raktunk fel a falra, melyre mindenki felírhatta a saját ötleteit. Aztán a kész dalokat újra és újra feljátszottuk, hogy a darabkák összeérjenek." Cazares: "A zenekar 2-3 fõ riffre koncentrál, hiszen a legegyszerûbb dalaink lettek a legsikeresebbek.

És ez adott lehetõséget Burtonnek arra, hogy fejlessze és bonyolítsa énekdallamait." Az album egyik dalában, a "Back the Fuck Up"-ban egy vendégmûvész is szerepelt: B-Real a Cypress Hill-bõl. Az elsõ kimásolt kislemez, a Linchpin alapötlete a turnébuszon pattant ki Dino fejébõl, úton valahol Írországban.

A szó jelentése: darab, mely összetartja az egységet, avagy tengelyszög kocsikerék rögzítésére. Dino: "Számomra ez azt jelenti, hogy akár az embert, akár a technológiát kivonjuk a jövõ egyensúlyából, a világ összeomlik. Mindannyian ugyannak a gépezetnek vagyunk részei." Albumaikkal a Fear Factory végigvezetett minket a hang/hangzás egyfajta evolúcióján.
Az új évezred kezdetén folytatják az ember és gép kapcsolatának feltárását zenéjükben és szövegükben egyaránt.

2001-ben feloszlott a zenekar, de 2004. máris újjászületés a zenekar életében.
Megválva Dino Cazares gitárostól, új lemezzel és újult erővel folytatják.