Christian Epidemic interjú
Újjászületés, friss vér, pusztítástan és filozófia
- 2005-ben jelent meg a legutóbbi Könnyek könyve című lemezetek. Tudom, kérdezték már, de néhány mondatban elmondanátok, miért kellett 2011-ig várni az új lemezre?
- Széles L. Zsolt: Sok minden történt ebben a négy évben. 2007-re nagyon elfáradtunk mindannyian, de talán legjobban én. Minden irányból óriási volt a nyomás, és ez rátette bélyegét a magánéletemre is. Időre volt szükségem, hogy újra felépítsem az életemet. A zenekaron belül egyre romlott a kommunikáció, és úgy éreztem, ez a megfelelő idő félretenni a zenekart néhány hónapra, és egy rövid szünet után folytatni, tiszta fejjel. A többiek úgy döntöttek, folytatják nélkülem, de velük sem volt kegyes a sors. Jöttek a szarabbnál szarabb dolgok egymás után: Lacának (basszusgitár) egy tragikus halálesettel kellett megbirkóznia, Imi (dob) pedig a betegségén igyekezett felülkerekedni. De ezek a dolgok hoztak minket újra közel egymáshoz, és úgy döntöttünk, folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. Én elkezdtem írni a Christian Epidemic szövegeket az új albumra. Elkészítettünk négy új számot és adtunk egy koncertet Debrecenben, ez volt 2009. év végén. Mivel mindenki elégedett volt, ezért ekkor már nem lehetett kérdés, hogy a következő cél a stúdió. 2010 decemberében pedig felvettük a Pusztítástant.
- Garami Gábor: Arról a korszakról nem igazán tudok sokat, mondhatni még "friss" vagyok a zenekarban, hisz kb. egy éve kerültem ide. Akkor kész volt pár nóta, csak közben történtek tagcserék is. Lacától megváltunk személyes problémák miatt, Anti kiment külföldre dolgozni és nem bírta folytatni a zenekart. Ekkor kerültem a képbe gitáros posztra.
- Gábor! Megosztanád a Fémforgács olvasóival, hogyan kerültél kapcsolatba a zenekarral, milyen volt a beilleszkedés és hogy előtte mivel foglalatoskodtál?
- G.G.: Ez mind tavaly májusban történt. Egyszer csak Zoli benézett hozzánk (már nem emlékszem miért), és ott vetette fel a témát, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk. Gondoltam miért ne, bár mai napig nem tudom, hogy akkor komolyan gondolta-e. Másnap felmentem hozzá, hogy megpróbáljunk pár számot és úgy tűnt, hogy menni fog. Akkor már jó ideje foglalkoztam zenéléssel. A zenekar mellett érettségire készülök a mai napig. Beilleszkedéssel semmi gond nem volt, hiszen már gyerekkorom óta ismerem őket, gyakran járkáltunk egymáshoz egyéb dolgokért, és persze hétvégenként is sokat találkoztunk…
- Sz.L.Zs.: Azért hozzá kell tenni, hogy óriási szerencsénk volt, hiszen Gáborba genetikailag kódolva van a metal. Nekem a legelső metal élményem, hogy kb. 12 éves lehettem, amikor a Gábor faterja jött hozzánk valamit szerelni, aztán még mielőtt nekiállt volna melózni, berakott egy Pokolgép kazettát. Én meg csak néztem, mint akit nyakon öntöttek hidegvízzel. De rá egy hétre már Venomot hallgattunk meg Exodust. Aztán jött az Overkill meg a Slayer, és attól kezdve már nem volt visszaút. Na és persze azt se feledjük, hogy Gábor bátyja, Garami László az Empyema gitárosa volt.
- A visszatérő Christian Epidemic hírére kétségkívül nagy érdeklődést mutat a szakma – ha lehet így nevezni – és természetesen a potenciális rajongóbázis. Számomra a Könnyek könyvével értetek révbe. Beszélnétek arról, hogyan álltatok hozzá az új lemezhez? Éreztetek-e valamiféle súlyt vagy mindent figyelmen kívül hagyva a bevált módszer szerint kezdtétek összerakni a Pusztítástan dalait?
- Sz. L. Zs.: Én igazából akkor éreztem nagy nyomást, amikor megjelent a Könnyek Könyve. Nekiszaladtunk a koncerteknek, jöttek a meghívások, jöttek az emberek és jött a siker. Mint ahogy te is fogalmaztál, mintha révbe értünk volna. Külföld sosem érdekelt, itthon pedig nem láttuk az irányt, hogy merre tovább. Ez nagyon rémisztő helyzet. Viszont az egy-két év kihagyás éhessé tett bennünket, újra kihívás minden nap. Újra görcsben a gyomor a koncertek előtt. Ami akkor teher volt az most újra élmény. Megfelelni pedig csak magunknak szeretnénk, és ha az eredmény számunkra elfogadható, akkor biztos lesz egy-két ember, akinek szintén tetszik, amit csinálunk.
- G.G.: Nem hiszem, hogy sok különbség lenne a számok felépítésében. Talán annyi, hogy az új korongon több a technikás rész az előző albumokhoz képest. De persze maradtunk a saját vonalunknál, death-es részek itt-ott thrash-es vagy black-es elemekkel keverve.
Hogy hogyan álltunk hozzá? Nos, mint mondtam, mikor én bekerültem már készen voltak az új dalok és lett egy új próbatermünk is, mert akörül is problémák voltak, egyszer volt, egyszer nem... Aztán nekiálltunk gyúrni az új számokat, és mikor úgy éreztük, mindenkinek menni fog, akkor eldöntöttük, hogy a következő cél a stúdió!
- Említettétek, hogy külföld felé nem akartok kapukat döngetni, miért érzitek mégis fontosnak, hogy a lemezeitek angol nyelven is hallgathatóak legyenek?
- Sz.L.Zs.: Mert érdekes. Így kezdtük és visszük tovább. Ráadásul sokan csak angolul hallgatják a metalt, őket sem veszíthetjük el és nekünk is egy érdekes játék szinkronizálni a szövegeket a zenével. Ráadásul helyet ad kísérletezésre, ami még szórakoztatóbbá teszi a munkát.
- A lemez felvételei az Audioplanet stúdióban készültek. Beszámolnátok a munkálatokról? Elégedettek vagytok a végeredménnyel? Gábor, neked ez volt az első stúdiózásod, milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?
- Sz.L.Zs.: Az albumot kb. 7 nap alatt vettük fel. Baráti hangulatban: néha verekedtünk, néha ölelkeztünk a hangmérnökkel, Jaya Hari Das-szal. Mindenképp egy óriási élmény volt. Jelenleg én néhány hétig nem hallgatom az albumot, de ahogy emlékszem, mocskos mód odabasz. Persze vannak dolgok, amiket már most másképp csinálnék, de ez így természetes. Így tanul az ember.
- G. G.: Megoszlanak a vélemények. Megmondom őszintén, hogy nem vagyok teljesen megelégedve vele, mint ahogy a többiek sem. Hogy miért, azt nem részletezem. Úgy érzem, sokkal jobbat ki lehetett volna hozni ebből az albumból, ha megfelelő "hangmérnököt" kapunk. Viszont az ott eltöltött idők jól teltek. Igyekeztem 100%-osan teljesíteni a rám szabott feladatot, és úgy érzem sikerült is. Így, első alkalommal, megmondom őszintén, rosszabbra számítottam. Nem volt olyan vészes, mint ahogy meséltek róla. Nem volt miért aggódnom, mivel teljesen felkészülten érkeztem oda, tisztában voltam a saját részeimmel, stb., többiek szintúgy. Nem volt könnyű, de összehoztuk. Örültem, hogy olyan téren tudom kamatoztatni a tehetségemet, amit szeretek csinálni. Összességében nagyon jól éreztem magam, színt vitt az életembe, mint ahogy a zenekar is!- Dalszövegeitek eltérnek a tipikus death/black kliséktől. Felfedeztem néhány adoptálást Hamvas Bélától, a számomra legnagyobb filozófustól, írótól, a leghitelesebb önmegvalósító embertől, aki valaha élt kis országunkban. Érdekelne, hogyan kerültél kapcsolatba vele és milyen hatással volt rád, illetve dalszövegeidre?
- Sz.L.Zs.: Igen, valamikor 2000 körül nagy divat volt Hamvast olvasni. Engem is akkor kapott el. Megbilincselt, és azóta is fogva tart. Hihetetlen volt, nem tudtam letenni. És ez a szerelem még ma is nem csak tart, de egyre mélyül. Egy óriás, nem tudok rá mit mondani. De a következő gondolat 1947-ből tökéletesen megfogalmazza, hogy miért épp Hamvas Béla és miért épp a death metal a legkifejezőbb eszköz a gondolataim közlésére:
"Ahol nincs mítosz és nincs világkép, azaz ahol nincs szerves közösség, ott a más közösségben született világképet sem tudják asszimilálni. A képek csak képekhez kapcsolódnak. Ott a mások által formált világképet utánozzák, irigylik, megvetik, de önmagukat nem ismerik fel a szellem másik tükörképében. Ahol elsenyvedt a hagyományt tápláló mitikus kép, ott vannak idegen hagyományba fogódzó, azt gyökeresen megemészteni nem tudó utánzók, és vannak a saját látszat-hagyományba külsőleg és hamis gyökereit őrző maradi fétisimádók. Az előbbiek (...) bármilyen erőfeszítés ellenére is évtizedeket kérve kullognak az áhított minta után. Az utóbbiak pedig megrekednek a határainkon kívül senkit sem érintő makacs provincializmusban."
- Túlvagytok egy dunaújvárosi és egy szegedi koncerten. Milyen volt a fogadtatás? A hivatalos, nagy lemezbemutató a MetalFest-en lesz. Utána hirdetitek a tant mindenfelé?
- Sz.L.Zs.: A fogadtatás szenzációs volt mintha csak egy-két hónap szünet után folytattuk volna. A srácok igazán lelkesen fogadták az új dalokat is. MetalFest majd Rock Maraton néhány önálló buli, semmi világmegváltás. Tesszük a dolgunkat, csináljuk amit szeretünk. De a következő albumra sem kell majd újabb 5 évet várni.
Aktuális felállás:
Széles L. Zsolt - ének, basszusgitár
Kocsis Zoltán - gitár, ének
Garami Gábor - gitár
Kocsis Imre - dob
Hummel Barnabás – szintetizátor
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
